Historizmus a vásznakon: 90 éve halt meg Madarász Viktor
2007. január 11. 15:00
<
Az elfeledett művész
Madarász festészete egyre inkább a történelem illusztrálásában merült ki stílusa akadémikus lett - színpadszerű jelenetekkel, pszichikai patronokkal pótolva a művészi intenciót, keverve a klasszika és romantika megoldásait.Külföldi sikereiről a hazai közvélemény is rendszeresen értesült, 1870-es hazatérésekor mégis szinte általános fanyalgás fogadta. Az 1867-es kiegyezés után ugyanis megváltozott a festészet témaköre és irányvonala, a forradalmi hangú, osztrákellenes piktúra kiment a divatból. A kor hivatalos festője Benczúr Gyula lett, akivel szemben Madarász egy történeti képpályázaton, Bethlen Gábor tudósai körében című vázlatával alulmaradt.
Madarász Viktor, a nemzeti romantikus festészet legnagyobb mestere a magyar múlt megjelentésével hazafias célokat akart szolgálni. Felismerte a francia művészet jelentőségét, ám annak csak második vonalát becsülte. Festészete a XIX. század második felének európai művészetéhez képest nem, de az akkori magyar viszonyokhoz képest nagyon is korszerűnek mondható. Ez a festészet kénytelen sokat feladni önmagából, festőiségéből, az irodalmi, színházi eszközök kedvéért, de az akkori magyar szemnek, a képpel, színnel, kompozícióval akkor barátkozó magyar közönségnek így volt festői és befogadható.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
