Fába zárt történelem
2006. december 14. 12:30
<
Heringes hordóval bélelték a kutakat
Mk: Melyek a hazai dendrológiai kutatások legmaradandóbb eredményei? Melyek a kutatás személyesen legizgalmasabb élményei?
GA: A legmaradandóbb `élmény` a végtelen fa összeállításának elkezdése volt. Nagy lehetőség, feladat, divatos szóval kihívás, egy sokévtizedes elmaradás pótlására vállalkozni - pályakezdőként. Amit sajátossá tett az, hogy meg kellett győzni a gyakran jóval idősebb kollégákat az egész értelméről, és arról, hogy a látszat ellenére van famaradvány Magyarországon is. Rengeteget segített, hogy az egyik idősebb kolléganő, Vaday Andrea, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa, a `hónom alá nyúlt`, és a munka kezdetén `hozzám vágott` egy közel tucatnyi római kori gerendavázas kútból álló leletanyagot, amit éppen akkor talált Ménfőcsanak térségében, és kipiszkálta belőlem a teljes feldolgozásukat.
|
Törökkori hajó a Dunában, Paks |
Ennek az ásatásnak a lelete volt egy hordó, illetve ennek maradványai, melyet az egyik kút fenekébe építettek be annak idején. Ez a technika a magyarországi középkori anyagban párhuzam nélküli (külföldön, illetve a római korban viszont jól ismert). A feldolgozás során derült ki, hogy az évgyűrűi nem egyeznek sem az adott kút, sem a többi kút évgyűrűvastagságaival. Végül az egyik német kolléga révén sikerült keltezni az 1380-as évekre, és kiderült, hogy a felhasznált fákat valahol a mai lengyel-német határ vidékén vágták ki. Hogy miért és hogyan került ide? Ennek megválaszolásában segíthet a közel egykorú kassai vámnapló adatainak vizsgálata, amiből kiderül, hogy hordószámra hoztak be észak felől az országba sózott heringet. (Hasonló kutakat találtak nemrég Debrecenben is, olvassa el kapcsolódó cikkünket!)
Mk: Milyen környezettörténeti, régészeti vizsgálatokban vett részt a Magyar Dendrokronológiai Laboratórium a legutóbbi időben?
GA: Négy eredményt emelnék ki.
- A budapesti Rudas-fürdő feltárása során kiderült, hogy a török épület medencéjét cölöpök tartják. Mintákat vehettünk e 328 cölöpből, és kiderült, hogy az építkezéshez felhasznált fákat 1572 májusában vágták ki. Ami szépen összecseng az írott adatokkal, mert 1574-ben úgy említi egy török szerző a fürdőt, mint egy újonnan elkészült épületet.
- A másik friss eredmény a soproni Szentlélek templom tetőszerkezetének vizsgálata volt. A templom felújítása kapcsán vált "gyanússá" a tetőszerkezet, és úgy tűnt, hogy az átalakítások ellenére az eredeti, középkori szerkezet tartja ma is a templom tetőcserepeit. A műemléki kutatást végző kolléga, Sarkadi Márton, ekkor kérte a segítségünket, és kiderült, hogy valóban középkori a vörösfenyőből készült szerkezet. A legfiatalabb megtalált évgyűrű 1492-ben képződött. De az is kiderült, hogy ezeket a fenyőket Tirolban vágták ki. Ez újabb feladatot ad a kutatóknak: meg kellene magyarázni, hogy miért éppen onnan hoztak faanyagot az építkezéshez.
- A harmadik kutatás éppen most folyik: pár hete, a Duna alacsony vízállását kihasználva, tártak fel a kollégák Tóth János Attila (KÖH) vezetésével egy késő középkori - koraújkori hajót Madocsa térségében. A jó állapotban megmaradt hajóból vett minták révén reményeink szerint pontosan meghatározhatjuk majd a hajó készítésének időpontját.
- Reményeink szerint a jövő nyáron folytatjuk a velük megkezdett drávai kutatást, ahol többtucatnyi török-kori és koraújkori hajómaradványt találtak. Ezek feltérképezését, dokumentálását, és a datáláshoz szükséges minták kifűrészelését "kicsit" megnehezíti, hogy a víz alatt, könnyűbúvár felszerelésben kell ezt a munkát végezni.
Mk: Köszönjük az interjút!
Ha kérdése lenne Grynaeus Andráshoz, akkor azt itt felteheti!
Ajánlott irodalom:
A téma legteljesebb összefoglalásaként lásd : Schweingruber, Fritz Hans: Der Jahrring. (Standort, Methodik, Zeit und Klima in der Dendrochronologie) Paul Haupt, Bern-Stuttgart 1983.
Grynaeus, András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései. In: F. Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly - Végh András szerk.: "Es tu scholaris". Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Budapest 2004, 87-102
Támogasd a 
szerkesztőségét!
