Appel György néven Budapesten született 1917. augusztus 31-én. Építőmunkásként kezdett el dolgozni, miközben autodidaktaként képezte magát. Részt vett a Somér ifjúsági cionista mozgalomban. 1935-ben belépett a KMP-be. 1936-ban fél évet járt a Színművészeti Akadémiára, majd amatőr színészként tevékenykedett. 1942 elején letartóztatták, később munkaszolgálatra hívták be, ahonnan azonban sikerült magát leszereltetnie. A német megszállás és a nyilas uralom alatt több száz zsidót mentett meg. 1946 nyaráig a kommunista párt budapesti, majd az V. kerületi bizottságán dolgozott, azután a párt Zemplén, majd Baranya megyei titkára volt. A Rajk-per körüli tisztogatások során 1949-ben bebörtönözték, 1954-es szabadulása után rehabilitálták. 1957 és 1990 között volt kulturális miniszterhelyettes, az állampárt ideológiai titkára, miniszterelnök-helyettes, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója és országgyűlési képviselő. Az 1960-as évek közepétől 1985-ig minden beosztásában a kulturális élet egyszemélyes gazdájának és irányítójának számított. A később `három T` (támogatás, tűrés, tiltás) néven elhíresült művelődéspolitikai irányelvek megalkotója volt. Kultúrpolitikai tevékenysége a szocialista rendszer összeomlásától a bírálatok kereszttüzében áll.