A Kennedy-gyilkosság forradalmasította a televíziós híradózást
2006. december 1. 12:30
1963. november 22-én egy meglehetősen zilált és levegőért kapkodó riporter nemcsak a Kennedy elnök elleni merényletről tudósított, hanem az amerikai újságírást is forradalmasította.
Paradigmaváltás az újságírásban
A dallasi WFAA bejelentése után néhány perccel - miközben Jay Watson riporter rohanva, szemtanúkat magával cipelve érkezett a studióba a néhány háztöbnyire lezajlott merénylet helyszínéről - Amerika három televíziós hálózata már a helyszínen volt, és először szakította meg műsorát egy rendkívüli esemény kedvéért.
Kennedy négy nappal későbbi temetéséig nem lehetett szappanoperákat, westernfilmeket és kvízműsorokat sugározni, ami a csatornáknak nagyjából 40 millió dollárnyi veszteséget jelentett. Akkor 175 millió amerikai követte a televíziók hírműsorait, fejenként átlagosan 32 órán keresztül. A kamerákon keresztül láthatták az orvlövészek rejtekhelyét, ahonnan a lövéseket leadták, a merénylő letartóztatását és később kivégzését, az elnök ravatalát, valamint a kisfiát, aki a csillagsávos lobogóval leterített koporsó előtt tisztelgett. Az újságok minden hétvégén különkiadásban számoltak be az eseményekről, de akkorra mindez már csak emlék volt, hiszen az emberek a televízióban már mindent láttak.
"Ez a hétvége mindent megváltoztatott az amerikai újságírásban. Addig a legtöbb ember a nyomtatott médiából - újságokból és magazinokból - szerzett tudomást a hírekről. Azon a hétvégén azonban a televízió vette át ezt a helyet" - mondja Bob Schieffer washingtoni CBS tudósítója a Kennedy elleni merénylet 43. évfordulójára emlékezve.
Televíziós hírműsorok már léteztek a merénylet előtti két évtizedben is, de jelentőségük csupán a hírek összefoglalására korlátozódott. A CBS és az NBC épp csak két hónappal azelőtt hosszabbította meg az esti hírműsort 15 percről 30 percre. A televíziós tudósítókat a lapoknál dolgozó kollégáik ennek ellenére továbbra sem tekintették igazi újságíróknak. "Nem tekintettük őket érett újságíróknak, és nem is voltak azok. Fényképészek voltak" - emlékszik vissza Hugh Aynesworth, aki a Dallas Morning News munkatársaként tudósított a merényletről, majd az ABC tudósítója lett.
November 22-én azonban hirtelen megnőtt a televízió jelentősége. A TV tudósított először Kennedy haláláról, a gyilkos fegyver megtalálásáról egy könyváruházban, és a TV készített elsőként interjút az orvosokkal, akik hiába küzdöttek az elnök életéért. A riporterek nem is igazán fogták fel, hogy az újságírás egész addigi metódusa gyökeresen megváltozik, de az interjúalanyaik igenis tisztában voltak ezzel. Dallas főügyésze addig nem kezdte el a lehetséges gyanúsítottról szóló sajtókonferenciát, amíg a televíziósok fel nem állították a kameráikat. Lyndon Johnson, az új elnök, az Air Force One fedélzetéről telefonált, hogy a televízió bizosan ott legyen, amikor megérkezik Kennedy holttestével. Jackie Kennedy pedig visszautasította azt a javaslatot, hogy cserélje le vérrel borított ruháját. "Hadd lássák csak, mit tettek" - mondta az özvegy.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
