Cáfolják a zarándok atyák legendáit

2006. november 22. 11:45

Magukkal vitték az intoleranciát is

Nathaniel Philbrick amerikai történész idén májusban "Mayflower" címmel a puritánok tengeri útjáról megjelent könyve közérthető stílusban szól a nehézségekről, amelyekkel a "zarándok atyáknak" a még teljesen ismeretlen Észak-Amerikában szembe kellett nézniük. A kivándorlók sajátos lelki beállítottságáról írva Philbrick bemutatja, "az emberiség még meg nem váltott óriási többségéhez képest isteni kivételnek tartották magukat. Nagy mértékben az exkluzivitás érzése jellemezte önmeghatározásukat".

Philbrick a puritánok kivándorlásának indító okait az európaiak Észak-Amerika felé történő vándorlásának kontextusába foglalva mutatja be. A bizonyos szempontból csakugyan hősies vállalkozás a részletek ismeretében amatőr, sőt részben ügyetlen vállalkozásnak bizonyult, amelynek kudarca tulajdonképpen előre elrendeltetett. Hogy az angolok egyáltalán túlélték az első évet, mindössze annak köszönhették, hogy a partvidéki törzsek torzsalkodásaiban véletlen szövetségesként megtalálták a helyüket.

A "zarándok atyákkal" kapcsolatos kutatási eredmények olvasmányosan és érdekfeszítően kerülnek terítékre. Meglehetős részletgazdagsággal ábrázolja a könyv azt is, hogy a puritánok által átélt realitás milyen nagy mértékben különbözött korábbi elvárásaiktól, de a ráépülő történelmi hagyományoktól és későbbi legendáktól is. Philbrick érzékletesen megmutatja, miként változtak meg a bevándorlók az új környezettel való érintkezésük során.

Kiderül, hogy a hódítók milyen nagy mértékben eltértek a legendákban megrajzolt képtől, azaz bár "a zarándok atyák Isten férfiai voltak, mindez korántsem jelentette, hogy visszariadtak volna az erőszak alkalmazásától".  A Mayflower utasainak leszármazottai aztán éppen ugyanolyan intoleranciával küzdöttek az indián őslakosság ellen, mint amilyen vallási türelmetlenség elől a híres hajó utasai eredetileg elmenekültek.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)