Pölöskefőn született 1885. március 13-án. Nagykanizsán tanult, Zalaegerszegen érettségizett, majd a fővárosi tudományegyetemen latin és görög nyelvből szerzett tanári diplomát. Az első világháború idején 32 hónapot töltött a fronton, hősies magatartásáért magas császári kitüntetésben részesült. Hosszú éveken át tanított a fővárosi Mátyás Gimnáziumban, számtalan diákjába oltotta bele a sport szeretetét, az olimpiai eszme tiszteletét. Az 1928. évi amszterdami olimpián irodalmi epikai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című munkájával. A második világháború után a magyar sportélet egyik vezetője, az olimpiai mozgalom újjászervezője volt, és 1948 februárjában a visszahívott ifjú Horthy Miklós helyett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett. AZonban hamarosan kormányrendeletet hoztak az országos testnevelési és sportbizottság létrehozásáról, a MOB teljes átszervezéséről, Mező Ferencet pedig politikai okokból egyik napról a másikra félreállították. A Népstadion 1953-as felavatása nyomán történt kedvező fordulat életében: ekkor Avery Brundage, a NOB elnöke is Budapestre látogatott, s felmerült a gondolat, hogy Budapest pályázza meg az 1960-as olimpia rendezési jogát. Mező Ferenc vezetésével széles körű propaganda indult, Róma azonban túl erős vetélytársnak bizonyult. Tevékenyen vett részt a NOB munkájában, egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig. A magyar olimpiai mozgalom csak az utóbbi másfél évtizedben tekint vissza megfelelően és méltón életútjára és munkásságára.