Hamburgban született 1794. március 16-án, Svájcban, majd Párizsban tanult, s Edinburghban szerzett orvosi doktorátust. Itt sokat tanulmányozta Skócia geológiáját. 1815- ben tért vissza Párizsba, ahol egyik kezdeményezője volt a Francia Földtani Társaság 1830-as megalapításának. 1835-ben Bécsbe költözött, osztrák állampolgár lett, majd az Osztrák Birodalmi és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1829-ben elkészítette Európa első földtani térképét, majd 1843-ban a világ első ilyen kiadványát. 1821 és 1833 között számos utazást tett Magyarországra és a szomszédos országokba. Törökországba 1836-38 közt három expedíciót vezetett, erről szóló hatalmas munkájáért külön elismerésben részesült. A Balkán és Közép-Európa földtani feltárásában nagy szerepe volt. 1821-ben a Kárpátok felépítését tanulmányozta, majd 1822-ben Erdélybe és a Bánátba látogatott. Erdélybe 1824-ben is visszatért, járt Nagyváradon, Kolozsvárt, Nagybányán, Máramarosszigeten, Déván és Brassóban. A Maroson tutajjal ereszkedett le. Magyarország területének legnagyobb részét is bejárta és geológiailag kutatta. Ő ismerte fel az Alpok és a Kárpátok közti tektonikai folytonosságot. A földkéreg szerkezeti erőinek tulajdonította a Kárpátok íves hajlását is. Halála előtt megírta önéletrajzát, melyben kiemelte magyarországi utazásainak jelentőségét.