Az 1956 októberi forradalom leverésékor, november 4-én Nagy Imre törvényes miniszterelnök és társai - családtagjaikkal együtt - a budapesti jugoszláv követségen kaptak menedéket. November 14-én Kádár János kijelentette, hogy Nagy Imrét nem tartja ellenforradalmárnak és mozgásszabadságát sem kívánják korlátozni, `csak tőle függ, hogy részt vesz-e a politikai életben`. November 21-én magyar-jugoszláv kormányközi megállapodást írtak alá, amelyben a Kádár-kormány garantálta, hogy Nagy Imre és társai szabadon és bántatlanul hazatérhetnek. Ennek fényében a jugoszláv kormány megszűntnek nyilvánította a menedékjogot. November 22-én - a követségen tartózkodók - autóbuszra szálltak, hogy hazatérjenek. Azonban szovjet KGB-s tisztek erőszakkal, páncélautók kíséretében, a mátyásföldi szovjet katonai parancsnokságra szállították foglyaikat. Ezután november 23-án Romániába vitték és Snagovban házi őrizetben tartották őket. November 28-án Kádár János kijelentette: `Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben múltbeli súlyos cselekményeikért büntető eljárást nem indítunk. Ezt be is tartjuk, távozásukat sem tekintjük örök időre szólónak.` A politikusokat 1957 március-áprilisban letartóztatták, majd a bukaresti államvédelmi börtönbe szállították, ahonnan április 17-én megbilincselve repülőgépen titokban Budapestre hozták őket.