Laborfalvi Benke Judit Miskolcon született 1817. április 8-án. Tehetsége az első pesti Nemzeti Színháznál bontakozott ki, amelynek kezdettől fogva - 1837-től - tagja volt. Ő volt a természetes színpadi beszéd első, tudatos magyar művelője, és a pódiumműfaj meghonosítója. A legjelesebb magyar tragikák közé tartozott, mivel nyúlánk termete, alt hangja, kifejező arca tragikai szerepkörre tette alkalmassá. 1848-ban lett Jókai Mór felesége, s a szabadságharc után mentette, bújtatta férjét, majd menlevelet szerzett számára. Vörösmarty Mihály neki ajánlotta Az árvízi hajóst, s őt kérte meg elmondására. 1869-ben visszavonult a Nemzetiből, s attól kezdve sokat szerepelt vidéken. Budapesten érte a halál.