Közép-Amerikában a mai Nicaragua partvidékét Kolumbusz fedezte fel 1502-ben. Az akkoriban indián törzsek által lakott terület majd három évszázadon keresztül különböző spanyol gyarmatok részét képezte. 1821. szeptember 15-én kiáltották ki függetlenségét, 1822-ben csatlakozott Mexikóhoz, majd 1823-ban szomszédaival együtt létrehozta a tizenöt évig fennálló Közép-amerikai Államszövetséget. A helyi konzervatívok és liberálisok állandósult torzsalkodása miatt - a gazdasági érdekeit veszélyben látó - Egyesült Államok 1912-től 1933-ig kisebb megszakításokkal megszállva tartotta az országot. 1927-ben Augusto Sandino vezetésével felszabadító harc kezdődött, nem kis részben ennek hatására vonták ki az amerikai csapatokat. 1936-ban a Nemzeti Gárda parancsnoka, Anastasio Somoza tábornok államcsínnyel magához ragadta a hatalmat és kegyetlen katonai-rendőri diktatúrát vezetett be. A Somoza-család egészen 1979-ig megőrizte hatalmát, főként azért, mert külpolitikájukban fenntartás nélkül követték az Egyesült Államokat, és vállalták a zsandár szerepét Közép-Amerikában. 1979 tavaszán átfogó nemzeti felszabadító háború bontakozott ki, amely július közepére teljes győzelmet aratott. Somoza ugyan elmenekült az országból, de a békére még várni kellett: 1979-től 1990-ig a jobboldali kontrák és a sandinista kormánycsapatok között dúlt polgárháború.