II. világháborús tankot találtak a szántóföldön

2006. augusztus 14. 11:45

Légrády Lajos, az MRE elnöke, kutató az MTI-nek elmondta: egy kollégája beszélgetett a helyi lakosokkal, akik elmesélték neki, hogy a háború után részt kellett venniük egy hatalmas német harckocsi roncsdarabjainak elszállításában, és meg is mutatták azt a helyet, ahol sokáig állt a jármű. Az egyesület műszerekkel vizsgálta a területet, felméréseket végzett, és több alkatrész előkerült, ám a föld alatt még lehetnek további roncsok.

A német harckocsi a Tigris továbbfejlesztett és megnagyobbított változata, hivatalos megnevezése PzKpfw. VI Ausf.B Tiger II. A köztudatban azonban hatalmas mérete, erős páncélvédettsége és félelmetes tűzereje miatt Királytigris néven szerepelt. A lelet azért rendkívül értékes, mert ebből a típusból az egész világon mindössze 8 darab létezik, és a háború alatt is mindössze 488 darabot gyártottak, míg más típusból több ezret is készítettek a hitleri hadigépezet számmára. A feltárást ma kezdik el, és előreláthatóan egy hét alatt végeznek a roncsok felkutatásával, hacsak nem találnak lövedékeket, vagy más veszélyes robbanószereket, amelyek hatástalanítása meghosszabbíthatja a munkálatokat - tette hozzá Légrády Lajos.


A 3. és 1. század páncélosai a németországi indulás előtti propagandafelvételen.

A ceglédi Királytigris nagy valószínűséggel a német 503. nehézpáncélos-osztály, 3. század, 1. szakaszának, 3. harckocsija. Az alakulatot eredetileg a náci német birodalomból, egy kiképző bázisról - Padernbornból - vezényelték Magyarországra 1944 októberében, és a Debrecen körül akkor már javában zajló nagy páncélos ütközetben akarták bevetni a szovjetek ellen. Az említett német harccsoport tartotta blokád alatt a Budai Várat és más katonai létesítményeket, majd a budapesti események után a Szolnok környéki hídfőharcokban vett részt. Ezt követően - a szovjet csapatok előnyomulása miatt - ismét a Tisza-Duna közére került a hadosztály, és Csemő határában 1944. november 2-án este egy ellentámadás során a harckocsi a nehéz, sáros, süppedős terepen elakadt. Vesztét hatalmas tömege okozta.

Annak érdekében, hogy a páncélos ne kerüljön használható állapotban a szovjetek kezére, a németek az önmegsemmisítés mellett döntöttek: a tankot egy másik Királytigrissel kilőtték, majd sorsára hagyták. Így már csak mint megsemmisített harceszköz jutott hadizsákmányként a szovjetekhez, akik a háború után - sok más roncshoz hasonlóan - egy részét ócskavasként hasznosították. A környékbeliek elmondása szerint a hátrahagyott roncsot a szovjetek robbantgatással alakították adagolható vashulladékká, azt a tanyák lakóival lovas kocsikra rakatták, és az onnan három kilométerre lévő köves útra (más visszaemlékezők szerint a közeli keskeny nyomtávú vasút végállomására) hordatták, és elszállították.

A harckocsi egy része kohóba került, azonban a mélyen földbe süllyedt részek, valamint azok a darabok, amelyeket a robbantások a talajba sajtoltak, 62 évig a művelés alatt álló szántóföld alatt pihentek. A roncsok megtalálásában a helyi lakosok elmondásán túl nagy segítséget jelentett, hogy az aznapi bevetés története a német hadinaplókból ismert, továbbá az egyesület felvette a kapcsolatot Freiherr von Rosen Richarddal egykori német századparancsnokkal, aki sok információval segítette a harckocsi utáni kutatást.

A tervek szerint a maradványokat a Bolyai Haditechnikai Parkba (Budapeset, Üllői út 133-135.) szállítják, így nemsokára a nagyközönség számára is megtekintheti a páratlan leletet.

(Múlt-kor/MTI)