Sikertelen lázadás a cár ellen: 180 éve ért véget a dekabrista felkelés
2006. július 25. 14:00
I. Sándor cár váratlan halálakor a tisztázatlan trónutódlás kapcsán kialakult bizonytalan helyzetben testőrtisztek egy csoportja az ország politikai és társadalmi átalakítását követelő felkelést robbantott ki, amelyet azonban brutálisan számoltak fel. A felkelés vezetőit 1826. július 25-én végezték ki.
I. Sándor váratlan halálakor (1825. szeptember 19.) nem volt pontosan tisztázva a trónutódlás kérdése. A zavart az okozta, hogy a gyermektelen cár testvérének, Konstantin nagyhercegnek a trónról lemondó nyilatkozatát (1822) és I. Sándor manifesztumát, amely 1823. augusztus 16-án fiatalabb öccsét, Miklóst jelölte trónörökösként, nem hozták nyilvánosságra. Az utódlás körüli zavarokat használta ki egy tiszti összeesküvés, amely hosszabb ideje az abszolutista cári uralom megdöntésén, az ország polgári átalakításának kísérletén dolgozott.
A napóleoni háborúk során orosz tisztek megismerkedhettek a nyugat-európai politikai kultúrával. Hazatérve I. Sándor cár reformokat elutasító belpolitikája ellen titkos társaságokat hoztak létre. Céljuk az alkotmányos monarchia, a föderatív rendszer és a korlátozott választójog bevezetése volt. A mozgalom résztvevői a nemesek és értelmiségiek közül kerültek ki, népi támogatás nem állt mögöttük. Számítottak a lengyel hazafiakra, de teljes függetlenséget sem Lengyelországnak, sem az Orosz Birodalom más népeinek nem akartak adni.
A pétervári helyőrség Miklósra történő felesketésének alkalmából 1825. december 14-én kereken 3000 eskümegtagadó gyűlt össze, hogy "Konstantin és konstitúció [alkotmány]" követelésükkel lázadást robbantsanak ki. Mivel azonban Miklós jelentős, hozzá hű csapatokkal rendelkezett, a "dekabrista" felkelés néhány óra alatt összeomlott. Az összeesküvők Déli Társaságának akcióját Ukrajnában már az előző napon szétverték. Egy másik zendülést, amely december 29-én kezdődött Csernigovban, néhány nap alatt szintén véresen elnyomtak.
A felkelést leverték, egy I. Miklós által kinevezett külön bizottság a dekabristák öt fővezérét (P. Pesztyel, K. Rilejev, P. Kahovszkij, M. Besztuzsev-Rjumin és Sz. Muravjov-Aposztol) - nyilvános per nélkül - halálra ítélte, amit 1826. július 25-én hajtottak végre. Mintegy 120 főt kényszermunkára, vagy szibériai száműzetésre ítéltek. Mivel a felkelés decemberben robbant ki, ezért a hónap orosz neve után kapta az elnevezését.