George Sand, a kalandos életű írónő
2006. június 8. 13:30
Százharminc éve, 1876. június 8-án halt meg George Sand, francia írónő. Életében főszerepet játszottak a férfiak, számtalan szeretője volt.
<
A férfiasan különc írónő
1818-ban előkelő intézetbe küldte, amelyet angol apácák tartottak fenn. A leánynak eleinte nem tetszett a zárdai életmód, néhány hónap múlva azonban vallásos áhítatba merült: apáca akart lenni. Ábrándjának nagyanyja vetett véget, akinek rohamosan romlott egészsége, így maga mellé rendelte unokáját, aki 1820-ban elhagyta a zárdát. Nagyanyja a következő évben halt meg, tőle birtokot és tekintélyes járadékot örökölt.
1822-ben férjhez ment Casimir Dudevant báróhoz, s a házaspár Nohant-ba költözött. A kezdetben harmonikus kapcsolatból két gyermek született, a fiatal feleség azonban hamarosan megunta jóindulatú, ám kissé érzéketlen férjét. Viszonyuk megromlott, férjnek, feleségnek egyaránt szeretői voltak, végül 1831-ben Aurore Párizsba utazott, ahol egy Jules Sandeau nevű joghallgatóval élt együtt. Ekkor kezdődött szabados különcködése: hogy feltűnést keltsen, férfiruhát öltött, csizmát hordott, haját félhosszúra vágatta és szivarozott. A jó társaságot megbotránkoztató külsőségek nemcsak feltűnést keltettek Európa-szerte, de követői is akadtak szép számmal, még Magyarországon is.
A párnak idővel anyagi nehézségei támadtak, kereset után kellett nézniük. Aurore sokféle próbálkozás után jött rá, milyen könnyen megy neki az írás. Valóban: évtizedek múlva Zola mondta róla, hogy úgy ír, mintha diktálnának neki. A Le Figaro elfogadta közlésre néhány cikkét, amelyet Jules Sand álnéven közösen írt Jules Sandeauval. A George Sand álnevet, amelyen végül ismertté lett, 1832-ben használta először, egy önállóan írt regényhez, az Indianához. George Sand belépett a köztudatba, és viselője a továbbiakban a magánéletben is írói álnevét használta. Az Indiana - amelynek története szenvedélyes tiltakozás a társadalmi konvenciók ellen - a közönség és a kritikusok körében egyaránt hatalmas sikert aratott. A példányokat elkapkodták, írójuk egy csapásra gazdag és híres író lett.
Gyors egymásutánban adták ki további könyveit, regényesített életrajzát (Valentine), egy ízig-vérig romantikus történetet (Lélia), valamint egyik legsikerültebb regényét (Mauprat). 1843-ban jelent meg legnagyobb szabású, két részből álló műve, a Consuelo.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
