Vita az olasz államelnök látogatása miatt
2006. május 29. 15:15
Az 56-os elítéltek képviselői nyílt levélben fordultak Sólyom László köztársasági elnökhöz az ellen tiltakozva, hogy az államfő meghívta az olasz köztársasági elnököt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 50. évfordulójára.
A nyílt levélben, melyet többek között Wittner Mária, Rácz Sándor, Balás Piri László írt alá, úgy fogalmaznak: `az Élő 56-osok nevében a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy olyan politikust hívjon meg a Forradalom és Szabadságharc kitörésének 50. évfordulójára, még akkor is, ha jelenleg ő az Olasz Köztársaság elnöke, aki nemzetközi segítséget nyújtott a magyar szabadságvágy vérbefojtásához a szovjet gyilkosoknak`. Mint az 1956 Alapítvány levelében olvasható: arra kérik a köztársasági elnököt, hogy az olasz államfő meghívását egy későbbi időpontra tegye át.
|
Napolitano 1975-ben és ma |
Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök a meghívás hírére bocsánatot kért a magyaroktól és az olasz szocialistáktól 1956-ért. Ezt Stefania Craxi, a Giovane Italia (Fiatal Olaszország) szervezet vezetője jelentette ki, kommentálva azt a hírt, hogy az egykori kommunista politikus mint államfő meghívást kapott az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján rendezendő budapesti megemlékezésekre.
Az Agenzia Giornalistica Italia (AGI) olasz hírügynökség internetes oldalán vasárnap idézte a volt állam- és kormányfő nyilatkozatáról, amely szerint Napolitanónak minden joga megvan ahhoz, hogy ott legyen az 50. évfordulón rendezett megemlékezésen, amelyre jogosan kapott meghívást egy NATO-ország államfőjeként. Ha kizárták volna (a meghívottak köréből), Olaszországnak hivatalosan tiltakoznia kellett volna - vélekedett Cossiga. "Érthető" a volt felkelők szervezeteinek álláspontja, de "rosszul választották meg" a tiltakozás módját - tette hozzá az örökös szenátor, utalva a magyarországi évfordulós meghívó kapcsán elhangzott tiltakozásokra.
Cossiga személye kapcsán az AGI megjegyezte: egyrészt a mostani államfő egyik elődje, de ami még fontosabb, egy olyan politikus, aki nem vádolható azzal sem (mint utódja), hogy a létező szocializmus frontján ingadozott volna. Ráadásul, amikor elnök volt, kifejezte óhaját az olasz kormánynak, hogy adjanak elégtételt Nyugaton azoknak az embereknek - közvetlenül a felkelés vége után -, akik közel álltak Nagy Imréhez és túlélték a véres leszámolást.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
