Minden idők legnagyobb tengeri ütközete

2006. május 31. 14:30

A búvárhajók támadása

Május 31-én este tíz órakor Jellicoe tengernagy az angol egységeket délre irányította egy másnap kora reggeli akcióra, a németek szem elől tévesztették a brit köteléket. Utóbbinak éjfél után indított ellentámadása öt saját hajójába került, az Elbing német kiscirkálót viszont egy másik német hadihajó süllyesztette el. Június 1-jén a hajnali órákban német ágyútűzben megsemmisült az egyik brit páncélos cirkáló, a 13 500 tonnás Black Prince. A brit 12. rombolóflottilla ezután a tengeri csata utolsó torpedótámadásával levegőbe röpítette a 13 200 tonnás vízkiszorítású öreg német sorhajót, a Pommernt.

Hajnali négy órakor a német kötelék "elveszett a ködben", Jellicoe admirális északra vette az irányt, keresni kezdte a túlélőket és a sérült német és brit hadihajókat. A brit kötelék aztán még június elsején befutott hazai támaszpontjaira, Scheer altengernagy is visszavonulást rendelt el.

A német hajóhad sok tekintetben (állóképesség, tüzérség, éjszakai tengeri harc) fölényben volt a brit csoportosítással szemben, anyagi és harcászati értelemben sikert könyvelhetett el, de hadászatilag nem tudott változtatni a háborús helyzeten: a német haditengerészet győzelme "túl volt a lehetőségek határán". Scheer altengernagy ezután döntött úgy, hogy át kell térni a tengeralattjáró-háborúra. Június 6-án a 11 ezer tonnás Hampshire brit páncélos cirkáló már egy német búvárhajó, az U-75-ös által kihelyezett aknára futott és elsüllyedt. Itt vesztette életét Lord Kitchener brit táborszernagy, aki úton volt Oroszország felé. 1916 augusztusában a brit és a német flottakötelékek már úgy manővereztek az Északi-tengeren, hogy nem kerültek harcérintkezésbe egymással.

A Skagerrak előtti, vagy jütlandi tengeri ütközet általános megítélés szerint nem csorbította a brit flotta tengeri uralmát. Propaganda-vonalon mindkét fél a saját győzelmét hirdette. Hadtörténészek szerint a csata elég volt ahhoz, hogy Scheer minden idők legnagyobb flottaparancsnokának minősüljön. Jellicoe tengernagy viszont óvatoskodása miatt bírálatok össztüzébe került. Az akkori angol tengerészeti miniszter, a későbbi brit kormányfő, Sir Winston Churchill úgy beszélt róla, mint egy olyan emberről, aki egyetlen délután képes lett volna egy egész háborút elveszíteni. A tengernagy 1916-ban felváltotta a parancsnoki hidat az íróasztallal.

Németország az 1918. november 11-i tűzszüneti megállapodás után a hadiflottát Scapa Flow brit támaszpontjára internálta. A hajókon maradt tengerészek 1919. június 21-én Ludwig von Reuter ellentengernagy parancsára a császári hadiflotta 57 hajóját önkezűleg elsüllyesztették.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pirityi Sándor)

előző oldal 2 / 2

A háború a tengerre is kiterjed
A búvárhajók támadása

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?