A Mt. Vernon-i születésű tudós 1951-61-ig a Bell Telephone Laboratories kutatója, ezután a Stanford Egyetem - 1966-70 közt tanszékvezető - professzora volt 1991-ig. Nemzetközi fizikai szakfolyóiratok szerkesztőjeként vált ismertté neve. 1955-ben jelent meg nemzetközi hírű szakkönyve a mikrohullámú spektroszkópiáról. Kidolgozta a lézersugarak nem-lineáris terjedésének elvén alapuló vizsgálati módszereket. Felismerte, hogy két tükörrel lézerrezonátor hozható létre. Német tanítványával elsőként javasolta az atomi gázok lézeres hűtését. 1981-ben - megosztott - fizikai Nobel-díjat kapott a `lézerspektroszkópia kifejlesztéséért`. 1999. április 28-án halt meg a kaliforniai Palo Alto-ban.