115 éve született Szergej Prokofjev zeneszerző
2006. április 25. 11:30
<
A zenei kubizmus apostola
Az 1942-ben keletkezett Háború és békében a II. világháború szörnyűségei tükröződnek. A mű első változata főleg a hősök személyes történetéről szólt, de a német agresszió miatt azt várták a szerzőtől, hogy több háborús és hazafias elemet dolgozzon bele. Az első rész az arisztokrácia életét ábrázolja meghitt emberi kapcsolatokkal, a második ennek a világnak a felbomlását mutatja be az invázió hatására. E művét a történelmi orosz opera Borisz Godunovhoz méltó példájának tartják.
Bár 1943-ban Sztálin-díjat kapott VII. zongoraszonátájáért, Prokofjev nehezen alkalmazkodott a kultúrpolitikai kötöttségekhez, többször ütközött a pártvonallal. Ekkori műveit sokan úgy tekintik, mint a közérthetőségnek és a hivatalos optimizmusnak tett engedményeket. A világháború után írt kantátái, oratóriumai, operái mellett filmzenéi és más népszerű művei is a békét, az emberiség ügyét próbálták szolgálni, 1948-ban mégis azok közé sorolták, akiknek "formalista torzulásai idegenek a szovjet néptől". Prokofjev alkalmazkodni próbált s megírta a Békeőrségen című oratóriumot. 1953. március 5-én hunyt el Moszkvában, Sztálinnal egy napon.
A 20. század jelentős zeneszerzője volt: viharokat kiváltó, tragikus szenvedélyű, hányatott sorsú művek alkotója. Operái nehezen jutottak el a bemutatóig, fontos, húszas évekbeli szimfonikus darabjait máig sem fogadta be egészen a zenei közvélemény. Virtuozitásig fejlesztett, fordulatokban bővelkedő moduláló-készség s ironizáló, karikírozó hajlam jellemzi, zenéje kemény, de líra is rejlik mögötte. Élete végén modern hangvétele egyszerűsödött, melódiái a groteszk elemet háttérbe szorították, nagyobb érthetőségre törekedett. Balettjei és operái - a történelmi eposztól a fantasztikus meséig - jelzik drámai tehetségét.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)