A budapesti születésű mester az I. világháború előtt a népi építészet felé fordult, tagja volt a magyaros formákat előtérbe helyező Fiatalok csoportjának. 1909-től az Iparművészeti Főiskola tanára, majd igazgatója volt. 1911-12-ben Kós Károllyal közösen tervezte a budapesti Városmajori iskolát. 1911-ben a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának pályázatán a Tőry Emillel és Pogány Móriccal közösen készített munkája első díjat nyert. Az 1920-as évektől egy ideig historizáló stílusban alkotott, ennek a korszaknak jellegzetes műve a debreceni Déri Múzeum. Később a geometrikus formálás jellemezte épületeit, amelyek közül kiemelkedik az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonja. 1961. november 21-én halt meg Balatonalmádiában.