A húsvéti felkelésre emlékeztek Írországban

2006. április 20. 13:32

37 év szünet után először emlékeztek állami ünnepségen Írországban az angolok elleni lázadásra múlt hét vasárnap. Az 1916 áprilisában kitört húsvéti felkelés a szabadságharcosok vereségével végződött, de megalapozta a független Ír Köztársaság létrejöttét.

Kezdeti sikerek

1969 óta első alkalommal vonult az ünneplő tömeg Dublin utcáin, hogy lerója tiszteletét a húsvéti felkelés céljai és áldozatai előtt. Ezrek voltak jelen személyesen és százezrek követték figyelemmel a televízióban az ünnepi eseményeket, melyeken részt vett a köztársaság elnöke, Mary McAleese, valamint a kormányfő is. Bertie Ahern megemlékezett arról, hogy az 1916. évi események ugyan vereséggel végződtek, mégis az első lépést jelentették a szabad és önálló Írország megteremtésében.

Az európai történelembe húsvéti felkelés néven bevonult eseménysor az évszázadok óta fennálló angol-ír (vallási) ellentét tragikus következménye volt. Kirobbanásának közvetlen oka a brit parlamentben 1914-ben elfogadott ún. Home Rule törvény elhalasztása volt. A jogszabály ugyanis lehetővé tette volna az ír önkormányzatiságot, ám ennek bevezetését az első világháború kitörése akadályozta meg.

Az Ír Önkéntes Erők (IVF - Irish Volunteer Force) által egyesített felkelők 1916-ban kihasználták, hogy Anglia háborúban áll, így április 4-én megtámadták és elfoglalták a védelem nélkül hagyott Dublint. A katonai összecsapások, utcai harcok azonban csak a hónap végén csúcsosodtak ki: április 24-én a mai ír főváros hivatásos katonái és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek végül elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat. A felkelők főhadiszállása a dublini Postahivatal épülete lett, és itt olvasta fel Patrick Pears a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az ideiglenes kormány elnöki várományosa teljes egyenjogúságot, vallásszabadságot és szociális gazdaságpolitikát ígért. A szabadságküzdelmet egyébként minden tekintetben pártoló tömeg nem fogadta nagy üdvrivalgással szavait.

A brit katonaság a vártnál lassabban reagált az eseményekre és az írek is kihasználták helyzeti előnyüket. Az utánpótlás biztosítását és az információk megszerzését gyorsabban végezték, fegyelmezett harcosaik váratlan veszteségeket okoztak az elnyomóknak. Az első néhány nap mérlege 234 brit halott, ill. sebesült, míg a lázadók csupán öt embert veszítettek.

következő oldal 1 / 2

Kezdeti sikerek
Út a köztársasághoz

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?