A worms-i születésű kutató 1926-tól a freiburgi egyetem kémiai tanszékét vezette, 1940-től a Makromolekula-kutató Intézet igazgatója volt. Mindkét tisztséget 1951-es nyugalomba vonulásáig töltötte be. Kezdetben klasszikus szerves kémiával foglalkozott, ő fedezte fel a telítetlen ketonok egyik csoportját, a keténeket. 1920-tól a makromolekuláris vegyületekkel foglalkozott. Megállapította, hogy a makromolekulák nem fizikai úton, hanem kémiai folyamatban keletkeznek, s kimutatta, hogy a makromolekulák szerkezete lényegileg a kismolekulájú anyagok molekulaszerkezetével azonos. Ő állította fel a róla elnevezett viszkozitástörvényt. Az ő munkásságának eredménye a műanyagkémia megteremtésének alapja, de nem fejlődhetett volna kutatásai nélkül a biokémia, például a fehérjekutatás sem. 1953-ban kémiai Nobel-díjat kapott a `makromolekulák kémiájának területén elért eredményeiért`. Freiburg-ban halt meg 1965. szeptember 8-án.