Budapesten született. 1938-ban végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezután a Tükör és a Búvár című folyóiratoknál segédszerkesztő, 1941-ben a Friss Újság kiadója, majd 1948-ig az ABC Könyvkiadó Rt. ügyvezető igazgatója volt. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársaként kezdte a középkori Buda kutatását. Nevéhez fűződik a budai Vár tövében 1974-ben megtalált gótikus szobrok feltárása. Az esztergomi múzeum igazgatójaként az 1950-es években az ősi királyi székhely emlékeit kutatta, annak tanulságait olvasmányos formában közzé is tette. A budai várnegyedben dolgozva, munkásságához fűződik az első királyi lakóhely, a Magna Curia helyének meghatározása, majd falainak feltárása is. Budapesten hunyt el 1985. június 8-án. Főbb művei: Buda középkori zsidósága (Bp., 1968); Ünnep és hétköznap a középkori Budán (Bp., 1975, 1985); A budavári gótikus szoborlelet (Szakál Ernővel, Bp., 1976); Kincses Magyarország (Bp., 1977); A magyar muzsika századaiból (Bp., 1977); Az elátkozott Buda. Buda aranykora (Bp., 1982); Hírünk és hamvunk (visszaemlékezések, Bp., 1986).