Nagyváradon született 1914. január 5-én. A szegedi Tudományegyetemen végzett, 1933-37-ig Szent-Györgyi Albert mellett folytatott tudományos kutató munkát. 1937-39 között a cambridge-i egyetem Rockefeller-ösztöndíjasa volt, 1941-től magántanárként tevékenykedett, 1945-49-ben a szegedi Tudományegyetemen biokémiai tanárként. 1948-70-ig a budapesti Orvostudományi Egyetem tanáraként és az Orvosi Vegytani Intézet igazgatójaként dolgozott. 1970-től az MTA szegedi Biológiai Központjának főigazgatója volt, majd 1978-88-ban az Enzimológiai Intézetet vezette. Nevéhez fűződött a sárga enzim (diaforáz) és az aktinfehérje felfedezése. 1985-90-ig országgyűlési képviselő volt. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1988-89 között ő töltötte be az Elnöki Tanács elnökének tisztét, vagyis államfő volt. A szintén biokémikus izraeli Ephraim Katchalski után a második jelentős természettudós volt, aki államelnöki funkcióba került. Több, magas tisztséget viselt a magyar tudományos közéletben is. Kétszer volt az MTA alelnöke, emellett több akadémiai bizottság, tudóstársaság irányítója. Szerepet kapott különböző nemzetközi szervezetekben is. Volt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alelnöke, egy időben pedig a Tudományos Uniók Nemzetközi Szövetségének elnöke. Tevékenyen részt vállalt az atomcsend-egyezmény megszületéséből. Tudományos és közéleti tevékenységét több, magas kitüntetéssel jutalmazták: Kossuth-díj (1948,1958), Akadémiai Aranyérem. Több külföldi akadémia, tudós társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Ismertebb munkái: Általános szervetlen és analitikai kémia, Biokémia, Biológiai Lexikon.