Albert Einstein - állítólagos - unokatestvére, kora legtekintélyesebb zenekritikusainak egyike Münchenben született. Jogi pályára készült, de zeneszeretete miatt hamar pályát módosított, és Münchenben zenetörténeti tanulmányokat folytatott. 1918-ban az ő szerkesztésében jelent meg a Zeitschrift für Musikwissenschaft című zenetudományi folyóirat, valamivel később a Münchner Post, 1927-től pedig a Berliner Tageblatt zenekritikusa lett. Hitler hatalomra jutása után elhagyta Németországot, s 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Zenetörténészi munkássága mellett különböző egyetemeken oktatott, aprólékos kutatómunkája, műelemzései mellett zenetörténeti ismeretterjesztő műveket is írt. Szemléletmódja kritikusként is történészi maradt, fel tudta mérni a modern és a tényleges haladás közötti különbséget. Tudományos működését hatalmas kultúra, széles látókörű alaposság, nagyvonalúság jellemezte. Különösen a német és az olasz zene történetének kutatásával foglalkozott. A kaliforniai El Cerrito-ban halt meg 1952. február 13-án.