Kiállítás nyílik a második világháborús román hadseregről

2005. október 25. 12:00

A román hadsereg 1941. június 22-én a keleti arcvonal déli szárnyán kapcsolódott be a Szovjetunió elleni támadó hadműveletekbe. Harcait Besszarábia és Észak-Bukovina felszabadításáért vívta, azon román nemzeti területekért, amelyeket a Szovjetunió 1940 júniusában csatolt el az országtól. 1941. július 17-től a román fegyveres erők a Dnyeszter keleti szakaszánál folytatták a küzdelmet, s 1942 novemberében elérték a Kaukázust, a Kaszpi-mélyföldet és Sztálingrád térségét.

A Sztálingrádnál 1942. november 19-én indított erős szovjet offenzívát követően a román csapatok sikeres védekező harcokat vívtak, míg 1944 áprilisára visszaszorultak az északkeleti országhatárra. 1944. augusztus 20-án a szovjet erők támadásba lendültek Iasi-Kisinyov térségében, s ez arra indította a román államfőt, hogy katonai puccsal távolítsa el Ion Antonescu marsallt és kormányát. Döntés született arra nézve, hogy Románia teljes gazdasági és katonai gépezetével átáll a Szövetségesekhez, ezzel megakadályozva, hogy az ország hadszíntérré váljon. Ennek következtében a keleti arcvonal déli szakasza Észak-Moldovából áthelyeződött a Bánátba és az Erdélyi-fennsíkra. Miután a német csapatok Romániában vereséget szenvedtek, a román fegyveres erők 1944. október 25-ig birtokba vették Észak-Erdélyt, amelyet a második bécsi döntés értelmében 1940-ben Magyarországhoz csatoltak. A román csapatok ezután Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria területén folytatták a harcot 1945. május 12-ig.