Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán
2005. szeptember 27. 12:00
Nemrég hírül adtuk, hogy film készül Mansfeld Péterről. Ennek kapcsán most az 50-es évek Magyarországának koncepciós perei közül mutatunk be néhányat.
A perek hatásmechanizmusa
A Rajk-per kezdete |
Sötétség délben című regényében a 100 éve született Arthur Koestler a pereket a klasszikus szocializmus hatalomgyakorlási technikájaként mutatta be. A koncepciós perek mechanizmusa áll Rév István tanulmányának fókuszában, amelyben a tárgyalótermi eseményeket a dráma speciális változataként értelmezi:
"A vádlottak nem saját személyükben állnak a bírósággal szemben, hanem politikai osztályuk szociológiai jellemzők alapján meghatározott képviselőiként. A tárgyalás során a vádlott élettörténete egy egész halálraítélt osztály allegóriájává válik. Azt a múltat személyesíti meg, amely vissza szeretne térni, ám képtelen erre. A tárgyalóteremben a személyes történet elveszíti magánjellegét, a köztörténet mikroverziójává válik.
Az absztrakt, átideologizált politikatörténet megszemélyesedik, és fogyaszthatóvá lesz a dráma eredményeként. A vádlott kreált személyisége a megidézett Történelem sötét oldala." .
A perek Magyarországon a többpártrendszer felszámolásával 1947-ben kezdődtek: a szalámi-taktika és egyes politikusok emigrációba kényszerítése mellett módszeresen példát statuáltak a tárgyalótermekben is. Rév István tanulmánya arra is figyelmeztet, hogy a koncepciós perek "nem szovjet nyomásra zajlottak, még akkor sem, amikor a szovjet belügyi szervek ragaszkodtak egy vádlott bíróság elé állításához vagy halálos ítéletéhez."