Halló - halló, avagy telefon a tenger alatt
2005. szeptember 23. 14:21
Negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1956. szeptember 24-én az Egyesült Államok és Európa telefonos kapcsolatot létesített egymással - kábelen keresztül. Az Atlanti-óceánon átívelő zsinórok felváltották a rádióhullámokat, s ettől kezdve zörejmentesebb, tisztább hang jelentkezett a túloldalon.
| Frederick Kappel, az Amerikai Telefon és Telegráf Társaság (AT&T) elnöke (balra) és Oliver Buckley, az AT&T Bell Telefon Laboratóriumok elnöke (jobbra). Az első transzatlanti telefonkábel megnyitóján, 1956. szeptember 24-én megteszik az előkészületeket, hogy létrejöjjön a kapcsolat a brit szigetországgal. |
1876-ban Alexander Graham Bell a philadelphiai kiállításon bemutatja világraszóló ötletét, a telefont. Két évre rá megnyílik a világ első telefonközpontja az egyesült államokbeli New Havenben. Néhány éven belül a franchise rendszerben működő központok sora tárja ki kapuit a nagyobb amerikai városokban. Anyavállalatuk a Bell System. Hosszútávon a cél a minél nagyobb távolság leküzdése lesz. 1892-ben először csörren meg a telefon Chicagoban úgy, hogy a másik oldalon New York jelentkezik. Voltak azért még hiányosságok. Egyrészt egyelőre igen borsos ára volt az új technika alkalmazásának (az első öt percért 9 $-t kellett fizetni), másrészt meg kellett küzdeni azért, hogy valaki "vonalat kapjon". Ez az áramkör egyelőre ugyanis csupán egyetlen hívás egyidejű továbbítására volt felkészülve.
Magyarország az 1890-es évek első felében világszinten is élen járt eme nagyszerű találmány alkalmazásában. A Puskás Tivadar által megálmodott Telefonközpont dolgozói már egy évtizede (egészen pontosan 1881. május elseje óta) megállás nélkül biztosították a hang-kapcsolatot hívó és hívott között. A korabeli lakosság - a jelenből nézve - igen szerencsésnek mondhatta magát. A 180 forintos éves előfizetési díjat csak egyszer kellett "leszurkolni", ezután mindenki annyit és olyan hosszú ideig beszélt, ameddig meg nem unta - vagy ameddig a telefonos kisasszony szét nem kapcsolta a partnereket. 1892-ben napvilágot látott az első magyar telefonkönyv is "A budapesti telefon-hálózat névsora" címen. 238 nevet tartalmazott.
Mikor az óceánon túl, a két amerikai nagyváros közötti összeköttetés megvalósul, Európa szívében, Budapesten már formálódik a lakosság hírekre és élő kulturális közvetítésre kiéhezett rétegeinek igénye a Telefonhírmondóra. A gyümölcs a következő évben beérik.
A TAT-1 kábele
"Telefonhírmondó a címe annak a világcsodának, mely tegnap és ma Budapestet csakugyan Európa elsõ városává tette [...] nekünk van a világon egyedül elbeszélt hírlapunk, ami csakugyan unikum." (Pesti Hírlap, 1893. február 17.)
Jókai Mór sem állhatta meg szó nélkül, hogy ne reagáljon erre a fantasztikus találmányra:
"A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét az otthon ezereknek. Fõ- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása."
A túlságosan drágának még az akkori viszonyok mellett sem nevezhető 18 forintos éves díjszabás (amely a telefon előfizetés díjának éppen a tizede volt) évről-évre több előfizetőt vonzott. Míg az indulást követő évben csupán 700 állandó hallgatója volt a híreknek és a zenei közvetítéseknek, addig a század utolsó évére ez a szám 7629-re növekedett. A világháború éveiben mélyrepülés következett be a társaság életében (1915-ben mindössze 2821-en voltak kíváncsiak a "hangos újságra"), hogy aztán ismét "szárnyaljanak". 1930-ban, amikor pedig már hazánkban is éreztette hatását a nagy gazdasági világválság, a Telefonhírmondónak ez mintha meg se kottyant volna. Története során rekordmennyiségűnek számító előfizetői tábort, mintegy 9107 főt szórakoztatott és informált telefonvonalán keresztül.
A telefon technikai fejlesztésében azonban továbbra is az Újvilág tudósai jártak az élen. 1964-ben, amikor az Államok bekapcsolódott a vietnámi háborúba, valószínűleg jó hasznát vették a gyors információáramlásban az akkorra kiépített telefonkábelnek, amely már a tenger alatt húzódva Japánból indult ki és a Csendes-óceánt átszelve Hawaii partjainál ért újra szárazföldre, hogy aztán közvetlen kapcsolatot létesítsen a kontinenssel. A következő két évtizedben a fejlődés persze nem állt meg. 1983-ban Chicago városa jut újra szerephez a történetben: a helyi lakosság élvezheti a világon először a mobiltelefon-szolgáltatás előnyeit. Hogy ennek a lépésnek milyen következményei lettek, azt azóta mindannyian nap mint nap tapasztaljuk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
