A skót dílerek befektetései ma is hozzák a pénzt
2005. szeptember 20. 12:00
Két fiatal skót alapította a 19. század egyik legjobban futó cégét, amely még ma is virágzik.
Kábítószer-kereskedelem a szabadverseny nevében
A 18. század közepére a Kelet-Indiai Társaság tartotta kezében a Brit Birodalom keleti felének kereskedelmi monopóliumait, ám Kína továbbra is teljesen elutasította a nyugati jelenlétet. Az angolok zsarolására két raktárat mégis meg kellett nyitniuk a nyugati kereskedők előtt Kantonban. Ez azonban bőven elég volt a leleményes fiatal skót pénzembereknek: a kiugrott sebész William Jardine és a Kelet-India Társaság volt hivatalnoka, James Matheson kábítószer-kereskedelemmel törtek be a kínai piacra. 1832-ben alapított dílercégük mindössze 10 év alatt szabad piaccá változtatta Kínát.
Matheson életrajzírója, Saul David szerint megbocsáthatatlan bűntettet követtek el: "Ez volt a Birodalom történetének legfeketébb üzlete, a kapitalizmus és a merkantilizmus mélypontja". Tom Devine, az Aberdeeni Egyetem kutatója szerint "Sir James Matheson kora legnagyobb drogdílere volt".
| Drogbárók a 19. században: Jardine és Matheson |
A briteknek persze óvatosnak kellett lenniük: az árut a Kantoni-öbölben helyi terjesztőknek adták el, akik azt továbbértékesítették. Az üzlet illegális volt és hatalmas hasznot hozott: míg az 1830-as évek elején csak 20 ezer láda ópiumot vittek be az országba, addig az évtized végén már ennek dupláját. A big business kialakításához még a szállítást meggyorsító klipper nevű hajótípus megterveztetésébe is beszálltak.
Egyes források szerint az 1830-as évek végére a partmenti lakosság 90%-a teljesen ópiumfüggővé vált, s ez kezdte nyomasztani a skót kábítószer-kereskedőket is. Matheson unokaöccse, Donald például hamar kifejezte aggodalmát az ópium fizikai és társadalmi hatásai miatt, és visszavonult az üzlettől. Matheson viszont kitartott: "Sosem láttam még olyan bennszülöttet, aki megvadult volna az ópiumszívástól" - mondta.
Kína ekkor törvényt hozott az ópiumfogyasztás ellen, majd 1839-ben Lin Ce-Hsu mandarint küldték Kantonba, aki komoly lépéseket tett: házi őrizet alá helyeztette a kereskedőket, és az összes ópium beszolgáltatását követelte. Matheson ekkor 7000 ládát át is adott, és a kínai hatóságok közel 2 millió font értékű kábítószert semmisítettek meg.
A kereskedőket kitiltották Kantonból, s székhelyüket Hong Kongba tették át. "Import-tevékenység" megsértésére hivatkozva Londonban Lord Palmerston külügyminisztertől brit katonai beavatkozást kértek. Cserébe felajánlották a háború finanszírozását, illetve a drogkereskedelem hasznának egy részét is.
Az angol történetírás máig sem tisztázta megnyugtatóan az események sorát, amelyek végül az első ópiumháborúhoz vezettek 1840-ben. Tény, hogy a brit túlerő könnyűszerrel legyőzte a kínaiakat, és a kínai kormányzat 1842-ben kénytelen volt aláírni a Nankingi egyezményt, amelyben megerősítették, hogy a britek kezén marad Hong Kong, és Kína megnyítja kapuit a külföldi kereskedők előtt.
Voltaképpen a háborút a dílerek nyerték meg: a kábítószer-kereskedelem hasznából lefizetett brit kormányzat Kínában kikényszerítette a szabad kereskedelmet, és szabadon folytatódhatott az ópiumbevitel is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
