Elhunyt Tóth István György történész

2005. július 18. 09:25

A magyar és egyetemes társadalom- és művelődéstörténet nemzetközileg elismert kutatóját múlt csütörtökön, életének 49. évében, az ausztráliai Sydneyben tartott történész világkongresszusról (20th International Congress for the Historical Sciences) hazaúton érte a halál.

Tóth István György 1956-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán, és Franciaországban (Nancy) végezte. A történelem nagy korszakai közül érdeklődése a kora-újkor évszázadai felé fordult, melyben széleskörű ismereteit nyelvismerete is elősegítette. Egy-egy történelmi probléma feldolgozását a források felkutatásával és elemzésével kezdte. Több ország levéltárában végzett folyamatos kutatásokat. A római, vatikáni levéltárakban végzett feltáró munka eredménye az a forráskiadvány, amelyben a magyaroszági és erdélyi missziók 1627-1707 közötti levelezését adta ki.

A Szentszék magyarországi missziós tevékenységén túl a társadalomtörténet főbb kérdéseivel, birtok- és várostörténettel is foglalkozott. Több munkájában kitért a kora-újkori művelődéstörténet érdekes problémáira. Többek között a paraszti és nemesi írástudást, a 17-18. századi magyar iskolákat, a misszionáriusok nyelvhasználatát, Bethlen Gábor temetési menetét, a nemesi könyvtárakat, az egészségügy helyzetét, a 18. századi falusi szerelmi konfliktusokat mutatta be műveiben. Több könyv, számos könyvfejezet és rengeteg tanulmány fűződik a nevéhez. Ez utóbbiak között találunk angol, német, francia, olasz, szlovák, szlovén, cseh, orosz, román nyelven megjelenteket is. Sokat tett a történettudomány nemes értelemben vett népszerűsítéséért.

Szakmai pályafutása is jelzi elismertségét. 1991-ben védte meg kandidátusi értekezését, majd az MTA doktora címet is megszerezte. 1981-től dolgozott a MTA Történettudományi Intézetében, ahol a kora újkori osztály vezetője lett. A magyar és a nemzetközi egyetemi oktatásban is tevékenyen részt vett. Több külföldi egyetemen (Freiburg, Párizs) volt vendégtanár. 1992-től a CEU tanáraként, 1992-1997 között a Miskolci Egyetem docenseként tanított.

A szakmai közélet szervezeteiben is szerepet vállalt. Vezetőségi tagja volt a Nemzetközi, illetve Magyar XVIII. Századi Társaságnak, a magyar-olasz történész-vegyesbizottságnak. Betöltötte az OTKA történelem zsűrijének elnöki pozícióját is. Részt vett a História és a Történelmi Szemle szerkesztésében.

A történész Bangkokból London felé tartva a repülőgépen lett rosszul. A gép Amszterdamban leszállt, Tóth István Györgyöt megpróbálták újraéleszteni, de életét már nem sikerült megmenteni.

Főbb művei:

• Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania (1627-1707). Roma-Budapest, 1994.
  
• Mivelhogy magad írást nem tudsz. Az írás térhódítása a művelődésben a koraújkori Magyarországon. Budapest, 1996.
  
• Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. Történelmi Szemle, 1990., 222-258.
  
• Koszovóból vagy Mezopotámiából? Misszióspüspökök a magyarországi török hódoltságban. Történelmi Szemle, 1999., 279-329.
  
• Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban. Századok, 2000., 747-799.
  
• Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa. Egyháztörténet (Miskolc), 2000., 10-48.
  

(Forrás: Múlt-kor/MTA TTI/MTI)