Dürer és kortársai óriási fametszeteit állítják ki
2005. július 1. 12:56
Első alkalommal csodálhatja meg a magyar közönség a világ legnagyobb fametszetét és fametszet-sorozatát. A Dürer és kortársai által készített, I. Miksa császár diadalát bemutató monumentális alkotások július 1-től láthatóak a Szépművészeti Múzeumban.
<
| Dürer és kortársai: Művészóriások óriásmetszetei 2005. július 1. - október 9. |
A diadalkapu eszmei koncepcióját Johannes Stabius udvari történész dolgozta ki, a művészi megformálás tervezete pedig Albrecht Dürer és Jörg Kölderer munkája. A perspektivikus rajzú, háromdimenziós kapu illúzióját keltő ábrázolás számos képmezőt foglal magába, amelyek megörökítik a császár családfáját, az általa birtokolt területek címereit, szövegekkel kísért jelenetek idézik fel életének epizódjait, például sikeres csatáit, és nyomon követik az uralkodó politikai pályafutását. A gazdagon díszített, monumentális diadalkapu megalkotásában Düreren kívül Albrecht Altdorfer, Wolf Traut, Hans Springinklee és néhány más művész is részt vett. Az 1515-ben elkészült művet először 1517/18-ban adták ki. Két további 16. századi kiadás után Adam Bartsch 1799-ben az eredeti dúcok felhasználásával újra megjelentette a művet. Ez utóbbi egyik példánya szerepel a kiállításon, amelyet a bécsi Albertinából kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum.
Az I. Miksa császár diadalmenete a diadalkapuhoz hasonlóan a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetből összeállított és 1522-ben önállóan kiadott - így a kiállításon külön bemutatott - 2,3 m széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott kocsi ábrázolása, amelyen a császár ülő alakját allegorikus nőalakok veszik körül. A többi lapon, amelyek zöme id. Hans Burgkmair műve, az uralkodó hadjáratait és életének epizódjait megörökítő különféle felvonuló lovasok és gyalogosok számos csoportja látható. A koncepció itt is Johannes Stabiustól származik. Az 1514-ben megkezdett munkálatok a császár 1519-ben bekövetkezett halála miatt sosem készültek el teljesen: a felvonulók által vitt táblákra nem kerültek fel a tervezett szövegek, és a diadalmenet magyarázó szövegeinek szánt képmezők is üresen maradtak. A mű 1526-ban került először nyomtatásra, majd 1777-ben és 1796-ban. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő 103 lap is ekkor készült. A nálunk hiányzó lapok közül a legszebbeket a bécsi National Bibliothekből kértük kölcsön.
A császár diadalát bemutató alkotások a propaganda területén úttörő elképzelést valósítottak meg. Miksa császár (1486-tól német király, 1493-tól haláláig, 1519-ig német-római császár) volt az első uralkodó, aki felismerte az akkoriban Európában mintegy száz éve létező sokszorosított grafikai eljárásban, a fametszésben, valamint a mindössze fél évszázada feltalált könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy széles közönség előtt népszerűsítse politikáját, saját személyét és az uralkodása során elért eredményeket. Ezzel a Habsburg uralkodóház legitimációját is meg akarta erősíteni. A tervek szerint több száz példányban nyomtatott sorozatokat feltehetően a császári udvarral kapcsolatban álló diplomatáknak, jogászoknak, tanácsadóknak és bankároknak szerette volna szétküldetni.
A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy-egy részletük. Együttes bemutatásuk egy izgalmas reneszánsz koncepciónak a korszak legnagyobb német grafikus-művészei által kivitelezett, szokatlan és látványos megvalósításával ismerteti meg a látogatót. A kiállítás október 9-ig látható a Szépművészeti Múzeumban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
