1945-ről rendezett konferenciát az 1956-os Intézet
2005. június 16. 11:59
Tanulságok
Gyáni Gábor (MTA TTI) Magyarország sajátos helyzetére hívta fel a jelenlevők figyelmét. Véleménye szerint Trianonnal a magyarok csalatkoztak Európában, és a huszadik század folyamán végig a nagyhatalmakra mutogattak, ha valamilyen antidemokratikus, kirekesztő akcióban vettek részt. Magyarország önállósága a nagyhatalmi játszmáknak kiszolgáltatottan 1945 előtt és után egyaránt erősen kétségbe vonható. A mozgástér kihasználása és határok feszegetése nemcsak a mindenkori politikusoknak jelentett kihívást, hanem a folyamatokat étékelő történészeknek is egyik kedvenc kutatási területévé lett a kényszerpályák méricskélése. A mellőzöttség érzete a magyarokban felerősítette a felelősség áthárítás mechanizmusát: soha nem tudtunk maradéktalanul azonosulni a szövetséges nagyhatalmak céljaival, de a közösen elszenvedett vereség és megaláztatás felelősségét is hajlamosak vagyunk másokra kenni.
A második világháborús magyar részvétel és az oda vezető út rendkívül bonyolult és Németország érdekszféráját tekintve is egyedüli. Az 1945-ös tragikus végkifejlethez hozzájárult, hogy nem sikerült kiugrani a háborúból, de az is igaz, hogy 1944 márciusától megszállt ország voltunk. Felmerül, hogy mi szükség volt 1941-ben megtámadni a Szovjetuniót, de ugyanakkor amellett is szólnak érvek, hogy ha nem cselekszünk a német intencióknak megfelelően, akkor a megszállás hamarabb következett volna be, és feltehetően még több áldozattal járt volna.
Gyarmati György (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) a hétköznapi biztonságérzet fontosságára hegyezte ki mondandóját. A huszadik század folyamán megtapasztalt túl sok rendszer- és értékválság után az emberek, azok is, akik nem rajongtak a szocializmusért, a Kádár-korszak alatt örömmel tapasztalhatták, hogy végre békés és kiszámítható mederben haladnak a dolgok, lehetőség nyílik előre tervezni az életet. Ezért maradt a lakosságban nosztalgia a hatvanas-hetvenes évek világa iránt, és talán emiatt fogékonyak kevéssé az emberek az 1945-ben felszínre került, szerteágazó, olykor egymást teljesen kizáró demokrácia-elképzelések továbbgondolására.
Abban mindenki egyet értett, hogy a túl sok interpretációs lehetőség a politikusok malmára hajtja a vizet, hiszen minden párt megtalálhatja 1945-ben a maga igazságát, csak az a szomorú, hogy mindeközben mások igazságáról demagóg módon hajlamosak elfeledkezni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
