Az évszak műtárgya: szerettei körében lakomázó halott sírköve
2005. június 9. 13:22
Az évszak műtárgyaként nyáron egy 3. századi palmyrai sírkő látható a Szépművészeti Múzeumban; a mészkőből faragott dombormű keddtől tekinthető meg az intézmény előcsarnokában.
<
Birodalmak határán a szíriai sivatag oázisában
A 2005 nyarán bemutatásra kerülő, mészkőből faragott dombormű az Antik Gyűjtemény egyik új szerzeménye. A szemköztnézetű kompozíció fő alakja díszes kereveten heverő, ivócsészét tartó férfi. Lábánál nőalak ül. Kettejük közt ifjú, aki bal kezét összetartozásuk kifejezéseként a férfi vállára teszi. A domborműre vésett arameus nyelvű felirat a férfit és a nőt név szerint említi. Tanúsága szerint a kő házaspár sírköve volt, valószínűleg a Kr.u. 3. sz. elején készülhetett. A budapesti dombormű a palmyrai sírszobrászat jellegzetes képviselője, jól példázza a palmyrai művészet kultúrák-közötti, kevert jellegét.
Palmyra a szíriai sivatag legnagyobb oázisa. Ékírásos szövegek már a Kr.e. 2. évezred elején említik. A görög-latin Palmyra név a datolyapálmára utal. A hellénisztikus kortól (Kr.e. 3-1. sz.) az Euphratésig vezető karavánutak legfontosabb állomásává, az ókori interkontinentális kapcsolatok egyik fő elágazóhelyévé vált. Innét szárazföldön (a Selyemúton) és tengeren (a Perzsa öblön át) is vezetett út Indiába és Kínába. A hellénisztikus kor végén a római birodalom bekebelezte a várost, amely a Kr.u. 2. század közepén érte el hatalma zenitjét. A 230-as évektől Palmyra a két óriás-birodalom, Róma és Irán háborújának egyik fontos szereplője, amíg végül Róma el nem foglalta és ki nem fosztotta az ellene szegülő várost. Az antik Palmyra történetének az arab hódítás vetett véget (634).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
