Borzalom és elhallgatás – nem szabad feledni a Gulág szörnyűségeit
2015. november 25. 17:37
Akik nem vettek tudomást a Gulágról
Jan Rydel, a lengyelországi Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatát Irányító Bizottság elnöke az elsősorban a szovjetek által elkövetett bűntettek elhallgatásáról szóló előadásában kifejtette, hogy a Gulág szón nemcsak egy embertelen intézményrendszert kell érteni, hanem érdemes egyfajta pars pro totoként az egész sztálini rendszer szimbólumaként használni. Elmondta, hogy az európaiaknak a második világháborúig tulajdonképpen nem volt tudomásuk a Gulág borzalmairól, és bár az SZKP XX. kongresszusán elhangzott Hruscsov-beszéd végképp megtörte a táborrendszer létezésével kapcsolatos csendet, sokan – elsősorban a nyugat-európai baloldali értelmiség – még később sem voltak hajlandóak tudomást venni a Gulágon milliók által tapasztalt szörnyűségekről. Mint Rydel elmondta, Borisz Paszternak regénye, a Zsivago doktor, valamint az abból készült Doktor Zsivagó című film, valamint Szolzsenyicin Gulag szigetcsoportjának megjelenése után azonban már nem tehettek úgy, mintha egy lényegtelen dologról lenne szó.
Andreas Hilger rendkívül alapos, az elhurcolt németekkel kapcsolatos statisztikák egész sorát felvonultató előadásában a volgai németek kálváriájától kezdve a több millió német hadifogoly sorsáig a német nemzetiségűek szovjetek általi meghurcolását vette végig. Harald Knoll az osztrák Gulág-foglyok – a németekénél kevésbé ismert – sorsáról tartott előadást. Mint elmondta, már az első világháború előtt is éltek osztrákok – javarészt kereskedők, diplomaták vagy egyszerű munkások – a későbbi Szovjetunió területén, az osztrák-magyar hadifoglyok közül pedig sokan nem térhettek haza, így ők kénytelenek voltak a Szovjet-Oroszországban (később pedig a Szovjetunióban) új életet kezdeni.
Voltak emellett, akik a 30-as évek elején az osztrák gazdasági válság elől menekültek a Szovjetunióba (nem politikailag motivált emigráció volt, egy részük jó pozíciókat kapott a szovjet iparban), az osztrák politika fasizálódása miatt pedig szintén nem kevés baloldali választotta a szovjetunióbeli emigrációt. Előbbiek közül később sokakat letartóztattak, és bár voltak, akik hazatérhettek, a Gulágra is rengeteg embert száműztek. Az osztrák politikai menekültek többségét a Molotov-Ribbentrop paktum megkötését követően visszaküldték a birodalmi Németországba, ahol aztán a Gestapo vette őket kezelésbe. A legtöbb, 150 ezer osztrák hadifogolyként került a Gulágra, de a második világháború végén a szovjetek mintegy kétezer civilt is elhurcoltak. Többségüket 1947-48-ban engedték haza, de voltak olyanok is, akiket 1949-ben újra elítéltek, és csak Sztálin halála után, vagy az osztrák államszerződés megkötését követően kerültek haza.
Marek Handerek a szovjetek által meghurcolt lengyelekről tartott előadásában elmondta, hogy az NKVD már Kelet-Lengyelország 1939-es megszállásának kezdetén letartóztatott mindenkit, akit veszélyesnek tartott. 40 ezren kerültek közülük politikai fogolyként a Gulágra. Handerek hozzátette: a lengyelek sok táborban összefogtak egymással, hogy valamennyire megkönnyítsék az életüket; az egyik legjobban szervezett nemzetiségi csoport a lengyel volt a Gulágon. Emellett azonban a Lengyelországból származó nemzetiségek (főként az ukránok a nemzetiségnek tekintett zsidók), valamint a lengyelek közötti feszültség is megjelent a lágerekben.
Mint a kutató kifejtette, új időszakot jelentett a német-szovjet háború, mivel a Barbarossa hadművelet megindulása után csökkentek a foglyok fejadagjai, keményebben kellett dolgozniuk, és még komolyabban ellenőrizték őket. A frontvonalon a szovjetek sok tábort evakuáltak, és az őrök eközben sokakat lelőttek, mert túl lassúak voltak, vagy próbáltak megszökni. Bár az 1941. július 30-én elfogadott, a londoni lengyel emigráns kormány és a Szovjetunió között megkötött segélynyújtási egyezményben (Sikorski-Majszkij szerződés) amnesztiát ígértek azoknak a lengyeleknek, akik a Szovjetunióban raboskodtak, ennek ellenére korántsem engedtek mindenkit szabadon, miután pedig 1943-ban kiderült, hogy a katyni mészárlást a szovjetek követték el, a szovjetek és a lengyelek közötti kapcsolat teljesen megszakadt, így esély sem maradt arra, hogy a Gulág lengyel foglyai egyhamar szabaduljanak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
