Bizánci kori erődített várost tártak fel Egyiptomban
2026. július 9. 07:41 Múlt-kor
A régészek egy jól megőrződött, Kr. u. 4. században lakott erődített város maradványait tárták fel az egyiptomi Dákhla-oázis Ain el-Szabil lelőhelyén. A feltárás nemcsak a település városszerkezetéről és építészetéről szolgáltat új adatokat, hanem a korai keresztény közösségek mindennapi életét is részletesebben megvilágítja a kopt és görög nyelvű feliratoknak köszönhetően.
Az ásatás során előkerült közel kétszáz darab, feliratos cseréptöredék, valamint a II. Constantius császár uralkodásának idejéből származó aranypénzek segíthetnek pontosabban rekonstruálni a Dákhla-oázis szerepét a késő római és a korai bizánci időszak gazdasági, vallási és közigazgatási hálózatában.
Az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács szerint a feltárt település szerkezete alapján feltételezhető, hogy a várost tudatosan megtervezték, erre utal legalábbis a régészek által azonosított, szabályos utcahálózat, illetve a központi bazilika körül kialakított terek és egyéb közösségi helyszínek elhelyezkedése. A város szélén két őrtornyot is feltártak a kutatók, ami azt sugallja, hogy a település védelmi feladatokat is ellátott a Nyugati-sivatag térségében.
A régészek vályogtéglából épült, tágas fogadóhelyiségekkel és boltozatos tetőkkel rendelkező lakóépületeket, illetve kerámiaedény-töredékeket, olaj- és illatszertároló üvegeket, olajmécseseket, valamint gabonaőrlésre használt kőeszközöket is feltártak, amelyek részletes képet rajzolnak a helyiek mindennapi életéről és gazdálkodásáról. Ezek mellett II. Constantius idejéből származó aranypénzeket is találtak a szakértők.
A kutatók az egyik házat egy Tiszúsz nevű diakónus otthonaként azonosították, aki a Kr. u. 4. század második felében élhetett, míg egy másik, Tabiboszhoz köthető épületet a század első felére kelteztek; ez utóbbit a feltételezések szerint még a bazilika felépítése előtt keresztény templomként használhatták.
A feltárás egyik legfontosabb eredménye a csaknem kétszáz feliratos osztrakon előkerülése volt, amelyek kopt és görög nyelvű szövegei kereskedelmi ügyletekről, levelezésekről és más hétköznapi adminisztratív ügyekről szolgáltatnak értékes információkat.
Ezzel párhuzamosan a Földközi-tenger partján, az Alexandriától mintegy 100 kilométerre nyugatra fekvő Marina el-Alamein régészeti lelőhelyén 18 új sírt tártak fel a régészek, amelyeknek köszönhetően a helyszínen ismert temetkezések száma 48-ra emelkedett. A feltárás során kerámiaedények, amforák, mécsesek, oltárok, mészkőmedencék, egy 2,5 méter hosszú gránit szarkofág, valamint egy vakolattal borított szfinxszobor maradványai is előkerültek, emellett több elhunyt szájában úgynevezett „arany nyelvet”, vagyis a temetkezési szertartások során az elhunytak szájában elhelyezett aranylemezt is találtak.
A kutatók szerint a Marina el-Alamein lelőhely az ókori Leukaszpisz görög–római kikötőváros maradványait rejti, amely a Kr. u. 2. századtól a 4. századig virágzott, így az új feltárások várhatóan tovább árnyalják a térség várostörténetéről és temetkezési kultúrájáról alkotott képet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
