Bécs elleni lázadás helyett öngyilkosság: Teleki László tragédiája
2015. május 8. 18:28 Csernus Szilveszter
Mi köti össze a költő Zrínyi Miklóst, Széchenyi Istvánt, Teleki Lászlót és Teleki Pált? Az, hogy közülük három önkezével vetett véget életének (Zrínyi baleset áldozata lett) és halálesetüket nem egy homályos körülmény övezi, így mind a négy államférfi tragédiája óta napjainkig él a gyanú, hogy gyilkosság áldozatai lettek, amelynek megrendelőit Bécsben (Teleki Pál esetén Berlinben) kell keresnünk. Alább egyikőjük végső kálváriáját mutatjuk be: pontosan 154 évvel ezelőtt, 1861. május 8-án az uralkodónak felterjesztendő álláspont döntő vitájának napján vérbe fagyva találták a legnagyobb parlamenti párt vezérét, gróf Teleki Lászlót. Halála azonnal felkeltette az idegenkezűség gyanúját, amin nem is csodálkozhatunk, ha az esemény politikai körülményeit nézzük. Alább megmutatjuk mi vezetett Teleki halálához illetve, hogy kik szerepeltek a gyanúsítottak listáján halála kapcsán valamint, hogy miért állapodott meg a rendőrség és az utókor is az öngyilkosság elfogadása mellett.
Teleki hazatér
Bár a Határozati Párt vezetőjét nem tartja számon közösségi emlékezetünk úgy, mint sok más kortársáét - jóformán csak a történelemkönyvek lapjain találkozhatunk vele, ellenétben a közterületek és intézmények sokaságának nevet adó Kossuth Lajossal, vagy Deák Ferenccel -, pedig halála előtt még a „Haza Bölcsénél” is nagyobb befolyása volt a magyar politikára.
Az egyik legnagyobb földbirtokhálózattal rendelkező grófi család sarját Batthyány Lajos kormányfő 1848 nyarán küldte Nyugat-Európába diplomáciai feladatokkal. A már a reformkorban is kiváló szónokként számon tartott Teleki így a szabadságharc leveréséről Párizsban értesült; rögtön az emigránsok életét volt kénytelen élni. Haynau rémuralma alatt távollétében sok társával együtt halálra és birtokelkobzásra ítélték.
A főnemesi család már a század elején azzal emelkedett ki, hogy magyar anyanyelvükhöz ragaszkodott (elterjedt volt ugyanis az arisztokrata gyermekek francia, vagy német nyelvű nevelése), de szüleivel és testvéreivel sokszor franciául levelezett – kiváló nyelvtudását így nemcsak diplomata minőségben, hanem később emigránsként is elsősorban francia nyelvterületen vetette latba a magyar ügyért. 1859-ben Párizsban alakította meg a magyar történelem eddigi egyetlen emigráns kormányát, a Magyar Nemzeti Igazgatóságot Klapkával és Kossuthtal, de a nemzetközi helyzet hamar okafogyottá tette a kezdeményezést.
1860 novemberében lenyírt bajusszal és parókában indult útnak Drezdába, hogy szerelmével, Orczy Istvánné Lipthay Auguszta bárónővel találkozzon. Zsebében egy Sir John Harold névre szóló hamis angol útlevél lapult, de a császári kémszervezet már gyanította a pár találkozását, így Teleki kelepcébe került. Mikor a kérdezősködő drezdai rendőröknek nem volt hajlandó becsületszavát adni, hogy ő John Harold, sőt be is vallotta, hogy valójában gróf Teleki László, letartóztatták.
A nemzetközi felháborodás ellenére Szászország kiadta a foglyot szövetségesének, Ausztriának. Ám 1860-ra Ferenc József már egyezkedni kívánt a magyar politikai elittel, nem egy kivégzéssel borzolni a kedélyeket: Szilveszter napján a császár maga elé hozatta Telekit, akitől ígéretet vett, hogy nem hagyja el engedély nélkül a monarcha országait, nem tartja a kapcsolatot Ausztria ellenségeivel és távol marad a politizálástól – cserébe szabadulásáért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
