Bár rengeteg hibát vétett, új távlatokat nyitott meg Trója feltárásával Heinrich Schliemann
2021. december 17. 08:36 Múlt-kor
A lekésett komp
Hogy a tudományban olykor milyen nagy szerep jut a szerencsének, arra Trója feltárása az egyik legjobb példa. Történt ugyanis, hogy az éppen Törökországban járó – és már a vállalkozás feladásának gondolatával kacérkodó – Schliemann 1868-ban lekéste a kompot a Gallipolli-félszigeten fekvő Canakkale-ban, így nem tudott áthajózni Konstantinápolyba.
A török kikötővárosban hozta össze a sors Frank Calverttel, az Egyesült Királyság konzulátusának tisztviselőjével, aki maga is amatőr régész volt, s aki már Schliemann előtt hét évvel ásatásokat végzett a Hisarlık-domb területén – ennek egy része családja tulajdonában volt – Homérosz Trójája után kutatva.
Calvert győzködte Schliemannt: ásson ott, ám a német eleinte szkeptikus volt. A brit régész végül meggyőzte Schliemannt, aki átvette a Hisarlık-domb keleti oldalának ásatási munkálatait. Két árkot nyitott meg – ekkor még engedély híján. Hozzá kell tenni, hogy hivatalos ásatási engedélyt csak fáradságosan lehetett beszerezni a helyi hatóságoktól; a valódi ásatás megkezdésére három évet kellett várni.
Calvert szisztematikus, óvatos módszerét Schliemann durva technikája váltotta fel. A németet ugyanis az a meggyőződés vezette, hogy az Iliászban említett Trója a domb legmélyén található, ezért egyszerűen a földhalom aljáig ásatott, a felső rétegeken az ottani anyagok vizsgálata nélkül hatolt át – mintegy 40 méter hosszan, 30 méter szélesen és végül 17 méter mélyen. Schliemann helyrehozhatatlan károkat okozott, a bronzkori Trója jelentős részét elpusztította, nem kis bosszúságot okozva a későbbi korok kutatóinak.
Schliemann összesen kilenc réteget azonosított – első követői a településrétegeket kézzel festett táblákkal jelezték – abban a hitben, hogy a második legidősebb réteg (Trója 12-es réteg) volt a Homérosz által leírt város – igaz, tévedését Calverttel együtt legalább hamar belátta.
Minden, a régészet írott és íratlan szabályait felrúgó hibája ellenére Schliemann alapos munkát végzett: átfogó ásatási naplóiban minden edény, minden tál, minden díszített kődarab pontos rajzokkal szerepel. Még a növényi maradványok vizsgálatára és kémiai analízisekre is adott megbízást, sőt az akkoriban forradalminak számító dokumentációs eszközt, a fotográfiát is bevetette, megteremtve ezzel a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát, előtte ilyen ugyanis nem létezett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
