Múlt-kor.hu

Bár megbundázták a házassági nyereményjátékot, korántsem volt egyszerű dolga az ifjú párnak 1932-ben

Bár megbundázták a házassági nyereményjátékot, korántsem volt egyszerű dolga az ifjú párnak 1932-ben

2021. szeptember 15. 08:17 Murányi Gábor

Átkeresztelő

És akkor beütött a mennykő. A bemutató előtt két nappal, amikor a film írója megtudta, kinek is lenne az esküvői tanúja, kit is kellene megajándékoznia, hirtelenjében észbe kapott. Fejét vakargatva közölte Guttmannal: bármennyire is szeretné, mégsem pártfogolhat egy „ilyen” – értsd: zsidó – párt, merthogy az „állásával játszik”.

Zágon Istvánt nehezen lehetne antiszemitának nevezni, egyetlen írásának egyetlen sora sem utal erre. Az viszont tény, hogy az 1930-as években főállásban „a magyar faj elszunnyadt lelkét” napról napra felrázni szándékozó konzervatív keresztény-nemzeti lap, a Nemzeti Újság főmunkatársaként kereste kenyerét. S mint politikai széljárásra érzékeny alkotó úgy ítélte meg, hogy a „zsidófaló” Gömbös Gyula miniszterelnökké való kinevezése utáni hetekben nem tanácsos kitennie sem magát, sem új filmjét bármifajta támadásnak.

Mivel a filmpremierig már csak két nap volt hátra, Guttmann úr a menyasszonyt küldte küldöttségbe Zágonhoz, hogy ő puhítsa meg az „egyébként ritka rendes pasast”, akinek biztos lesz majd valami áthidaló ötlete. Kiindulásként, biztos, ami biztos, rögvest átvállalta a házassági tanúskodást. Miután az író megismerkedett a győztessel, s arról is megbizonyosodott (ahogy azt évtizedekkel később elmondta), hogy feltételezésével ellentétben nem egy filmguru megunt babájának végkielégítéséhez asszisztált, zakatolni kezdett az agya, s kitalálta a „kompromisszumos megoldást”.

Megmaradt hozományadományozó pártfogónak, viszont az eredeti tervek szerinti médiafelhajtást jócskán lealkudta. Megfúrta például, hogy a férjhez adott szegény lány fényképe a Színházi Élet címlapjára kerüljön, a hat-nyolc oldalra tervezett képes riportot két oldalasra szűkítette, a korabeli filmhíradótól kialkudott kétperces mozgóképes esküvői tudósítást pedig 15 másodpercesre zsugoríttatta.

A legfurmányosabb ötlete azonban az volt, hogy a menyasszonyt átkeresztelte. Így lett Stern Erzsébetből a sajtótudósításokban és a filmhíradóban néhány napra – míg fel nem vette a Török Tiborné nevet – Székely Erzsike. Ezen a tősgyökeres magyar néven került be a lapok hasábjaira, mi több, még a Filmhíradóba is. Miután december 2-án délelőtt a VII. kerületi elöljáróságon megköttetett a polgári házasság (tanúk: Gutmann Károly és a Színházi Életet képviselő író, Farkas Imre), az ifjú pár este hétkor a filmpremier közönségének tapsorkánja közepette vonult be a Nagymező utcai Radius Filmpalotába.

A ma Thália Színházként működő épület fényárban úszó színpadáról a férj és a feleség szót nem kapó statisztaként koccintással köszönte meg a főnyereményt. Pezsgőspoharaikat sűrűn emelgették a páholyok felé, ahol a libériás inasok tokaji borral kínálták a tehetősebb és befolyásosabb meghívottakat. A földszinten helyet foglalók tombolajegyüket szorongatva reménykedtek abban, hogy ők lesznek azok a szerencsések, akik bejuthatnak az éjféli díszvacsorára.

Aztán elsötétült a terem, és vetíteni kezdték a Wilhelm Thiele rendezte filmet, melynek címszereplője Renate Müller volt (akire az utókor legfeljebb csak mint Hitler egyik morfinista szeretőjére emlékszik). Merthogy a pesti színházakban hatalmas sikerrel játszott Szegény lány… filmadaptációja nem mondhatni, hogy komoly nyomott hagyott volna a filmtörténetben. Már a kortárs kritikusok sem igen tartották említésre méltónak, a mozilátogatók érdektelensége miatt pedig néhány héttel később már a Radius is levette a műsoráról.

Amikor a vetítés megkezdődött, a néhány órás házaspár holt fáradtan visszavonult pihenni, erőt gyűjteni, mert hátra volt még ugyanis a menyegzői vacsora, amely éjfélkor kezdődött a New York Kávéházban, ahol a színházi lap fotóriportere mégiscsak lencsevégre kapta a Szegény lányt nem lehet elvenni film címét „elevenen cáfoló két boldog embert” és pártfogójukat, Zágon Istvánt.

A polgári esküvő és a filmes hacacáré után két nappal Stern Erzsébet és Török Tibor a Dohány utcai zsinagóga „araszobájában” szűk családi körben esküdött örök hűséget egymásnak.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Bár megbundázták a házassági nyereményjátékot, korántsem volt egyszerű dolga az ifjú párnak 1932-ben

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra