Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
2021. május 15. 13:31 Horváth Richárd
Súlyos csapások sora
Láttuk, Hunyad nem volt a család legfontosabb vára ekkortájt, ezt a szerepet a kormányzó temesi ispán régi központja, Temesvár töltötte be. Ezért majdnem biztosak lehetünk abban is, hogy a gyermekek és Szilágyi Erzsébet itt többet tartózkodtak, mint erdélyi birtokaikon. Habár Hunyadot a család 1443 után – tehát pontosan Mátyás születését követően – nagy költséggel kiépíttette, politikai és katonai okok rendre Budára és Temesvárra szólították őket.
A hunyadi építkezések miatt Mátyás korai esztendeiben biztosan a temesvári „udvar” lehetett a meghatározó. Itt élt testvére és anyja is, akinek kevés ezen évekből származó levélkeltezése közt akad temesvári, s arról is van tudomásunk, hogy a Hunyadiak kincstárát is itt őrizték. Ennél többet azonban erről az időszakról s benne a családi életről nem tudunk.
Ahhoz képest, hogy férje elvesztése előtt gyakorlatilag alig tűnik fel a forrásokban, annál váratlanabbul lép elénk Szilágyi Erzsébet Hunyadi 1456-os halála után. Hirtelen szakadt rá több feladat: a hatalmas vagyon igazgatása, a familiáris támogató csapat vezetése és persze fiainak sorsa.
Testvére, Mihály személyében kapott ugyan segítséget, de a legfőbb döntések meghozatala mégiscsak az ő dolga volt. Ahogy ma látjuk, a feladatot férfiúi határozottsággal és sikerrel oldotta meg. A vagyon egyben maradt (itt most terjedelmi korlátok miatt nem részletezhető, jobbára közismert események után). 1456-ban Cillei Ulrik nándorfehérvári meggyilkolását követően László fiát – legalábbis egy időre – megvédte a hirtelen királyi bosszútól.
Ám Hunyadi László 1457. tavaszi kivégzését követően a „Hunyadi-birodalom” súlyos csapást szenvedett. A politikai és hatalmi gondoknál nagyobb súlyú volt, hogy Erzsébet idősebb fiát vesztette el. Ettől kezdődően minden lépésével azon volt, hogy Mátyást (aki ekkor, ne feledjük, V. László király fogságában volt előbb Budán, majd Bécsben, végül Prágában) mihamarabb biztonságban tudhassa, hiszen 1457 nyarán még senki sem lehetett biztos abban, hogy Mátyás élete nem a vérpadon fog-e véget érni.
Az anya, a „családfő” és a taktikus „politikus” lépései aligha bonthatók szét. A király 1457. novemberi halála után egy rövid, de annál intenzívebb belháború vette kezdetét, amelynek végeredménye, hogy Szilágyi Mihály, illetve Erzsébet közreműködésének köszönhetően 1458 januárjában az országgyűlés távollétében választotta királlyá Hunyadi Mátyást. Az anyai szándék teljesült, fiából király lett, de még nem volt szabad.
A testvére által vezetett Hunyadi-párti fegyverek ereje mellett Szilágyi Erzsébet politikai erényeire is támaszkodhatott. Fia trónra emeléséhez ügyes politikai húzással nyerte meg a nádort adó, nagyhatalmú Garai családot, Mátyást eljegyezte Garai László leányával. Ezzel pedig szinte párhuzamosan került sor a választott királyt Prágában őrző Podjebrád Györggyel való megállapodásra is. Ennek értelmében a fiatal király feleségül vette – zsenge kora miatt később ugyan – Podjebrád Kunigundát (Magyarországon Katalinnak nevezték).
Az így keletkezett zavar hamar megmutatkozott a belpolitikában, részben ennek volt köszönhető, hogy Garai László 1458 végén, 1459 elején szembefordult a királlyal. A fő célt mégis sikerült elérni: Mátyás kiszabadult, s 1458 februárjában Budán elfoglalhatta a trónt, még ha a Szent Korona hiányában (hisz az III. Frigyes császár birtokában volt Bécsben) a koronázásra egyelőre nem kerülhetett sor.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
