Bár aprólékosan előkészítették, véres kudarc lett a híres „nagy szökés” végeredménye
2021. augusztus 16. 08:41 Múlt-kor
Cseberből vederbe
1944 tavaszának közeledtével a „Harry” egyre közelebb került az erdő biztonságot jelentő széléhez. Március elsején a gyanakvó németek hirtelen eltávolítottak 19 embert az együtt dolgozó foglyok közül, és egy másik, közeli táborba szállították át őket. A 19 gyanúsnak ítélt ember közül azonban mindössze hatnak volt köze a szökés előkészületeihez.
23 nappal később, március 24-én elérkezett a várva várt hold nélküli éjszaka, és megkezdődött a szökés. A dolgok egyáltalán nem mentek simán: mint kiderült, csupán három méterrel ugyan, de az erdő előtt, nyílt terepen volt az alagút kijárata. A szökő foglyok gyors észjárása ismét megmutatkozott: a kijutott emberek egy kötelet vezettek vissza a járatba, ezt megrázva jelezték, ha úgy látták, nem figyelnek éppen arrafelé az őrök – ez azonban azt jelentette, hogy minden egyes szökevény mozgását az őrökéhez kellett igazítani, ami jelentősen korlátozta, hányan juthatnak ki az éjszaka folyamán.
A gondokat tetézte, hogy a nagy sietségben több helyen részlegesen beomlott az alagút, az akadályok elhárításával pedig sok idő ment el. A világítás is megszűnt az alagútban: egy közeli szövetséges bombázás miatt a németek az egész tábor áramellátását lekapcsolták. Reggel 4:55-ig mintegy nyolcvanan jutottak ki a „Harry” járatból, ekkor egy arra járó őr észrevette, amint a hideg reggeli levegőn kicsapódó gőz emelkedett ki a melegebb hőmérsékletű alagút kijáratán. Az őrök ezután négy embert fogtak el a kijáratnál, a többiek eltűntek az éjszakában.
A megtorlás
A szökés híre hamar eljutott Berlinbe. Heinrich Himmler SS-fővezér több tízezer katonát mozgósított a szökevények keresésére, és három fő kivételével mindet elfogták. Hitler személyes parancsára példát statuáltak a jövőbeni szökések elkerülésére: az elfogottak közül 50-et kivégeztek, köztük Bushellt is. A brit légierő nyomozói a háborút követően a Gestapo és a Kriminalpolizei 18 tagját tartóztatta le a kivégzések gyanúsítottjaként, akik közül 14-et halálra is ítéltek.