Az űrverseny elfeledett női hősei, a NASA „emberi számítógépei”
2020. február 25. 17:12 Múlt-kor
A kétféle előítélet
Talán közülük is a leghíresebb Katherine Johnson. Katherine Coleman néven látta meg a napvilágot az Egyesült Államok egyik legkonzervatívabb államában, Virginiában. Ott, ahol a nők szavazati jogának ratifikálását egészen 1952-ig halasztották. Afroamerikai nő lévén kétszeresen is hátrányos helyzetben volt. Noha a családjában negyedikként született, a tanár édesanyja és a farmer édesapja nagy figyelmet fordítottak a gyermekeik taníttatására. Olyannyira, hogy még az egész családdal is átköltöztek egy másik megyébe, amikor kiderült, hogy a lakhelyükön nem találtak olyan középiskolát, amely feketéket is felvett volna.
Katherine matematikai tehetsége már fiatal korától világossá vált a környezete számára, és szerencsére komoly támogatást kapott a tanáraitól. 14 évesen fejezte be a középiskolát, a diplomáját pedig summa cum laude szerezte meg. 18 évesen ő maga is tanári pályára lépett, emellett azonban gyermeke is született, és elvégezte a PhD-t, harmadik afroamerikaiként az Egyesült Államok történetében.
Noha kutató matematikus szeretett volna lenni, ragyogó tehetsége ellenére Katherine Johnson helyzete korántsem volt egyszerű. Feketeként és nőként kellett egy olyan közegben érvényesülnie, amely előítélettel viseltetett mindkét irányba. Végül egy családi összejövetelen hallott először arról, hogy a NACA matematikusokat keresett. Kezdetben egy női technikusokból álló csoportban repüléssel és navigációval kapcsolatos számításokat végeztek és lezuhant repülőgépek fekete dobozait elemezték. Mindezt azonban úgy, hogy a végső jelentésből kihagyták a női közreműködők nevét.
Később azonban egy kollégája belátta, hogy ez nem mehet így tovább, feltüntette a nőket a jelentésekben. Ezt követően Katherine-t és egy társát „kölcsönvették” egy másik projekthez, amelyben csak férfiak dolgoztak, ám ott olyan jól teljesítettek, hogy nem küldték vissza őket a technikusok közé. Mire beindult az amerikai űrprogram, Johnson és társai nélkülözhetetlenné váltak.
Ez persze nem jelentette azt, hogy nem kellett megküzdenie a helyéért, volt rá példa, hogy a diszkriminációját a törvényre történő hivatkozással, és asszertív kommunikációval kellett ellensúlyoznia. Az űrprogramban a repülőket érő széllökések hatásaival foglalkozott, illetve ezek csökkentésén dolgozott, később pedig a rakéták repülési pályáival kapcsolatban végzett számításokat. A NASA olyannyira bízott benne, hogy a számítógépek használatának bevezetése után rendre őt bízták meg azzal, hogy vizsgálja felül az eredményeket. Amikor 1962-ben John Glennt Föld körüli pályára küldték, az űrhajós addig nem akart felszállni, amíg Katherine Johnson át nem számolta a küldetés paramétereit. Jelentős szerepet játszott az Apollo-11 sikeres küldetésében is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
