Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból

2020. február 4. 16:39 Múlt-kor

„Szélütésre”

A szélütés korabeli meghatározása szerint az szenvedett ilyet, aki „hirtelen minden érzekétől megfosztatott”. Ma már ismert tény, hogy ilyen tüneteket számos orvosi gond okozhat, azonban a kora újkorban jobbára egyféle jelenségnek tartották, és egyféleképpen kezelték. A kezelés egy korabeli kínzással ért fel.

A beteget először véreztették, 16-18 folyadékuncia (kb. 470-530 milliliter) vért lecsapolva. Erről úgy tartották, megtisztítja a testet a „rossz vértől”, stimulálja a keringést, és egyensúlyba hozza a „testnedveket”.

A pácienst ezután „megköpölyözték” és „bevagdalták”. Először speciális edényeket – ezek készülhettek kerámiából, fémből vagy üvegből is – tűzön melegítettek, majd szorosan a bőrre helyeztek.

Az égési sérülések mellett ez vákuumot is generált, amely nagyméretű kelést, vízhólyagot eredményezett. Ha korábban megszúrták az adott helyen a bőrt, akkor „nedves köpölyözés” lett az eredmény, mivel a felhelyezett edény vérrel telt fel.

Az eljárás hasonló módon a nyakon és a karokon is vízhólyagok létrehozását írta elő, azonban ezek felvágását nem.

A beteg kínjai ezután sem értek azonban véget. A következő lépés „erős beöntéseket” ír elő, valamint egy vörösen izzó lapát a fej mellett való tartását. Ezt követően fűszeres pakolást helyeztek a páciens talpára, kezeit pedig forró vízbe helyezték. A módszer valójában semmiféle hatással nem volt a betegekre.

1. „A veszett kutya harapására”
2. „Az arc fekete férgeinek megölésére”
3. „Fehér ólmos pakolás”
4. „Kellemes tisztítás”
5. „Gyógyír a mellben kialakult rákra”
6. „A vérzés elállítására”
7. „Jóféle gyomorcseppek, melyek a hasfájást is nyugtatják”
8. „A kólikára”
9. „Szélütésre”
10. „Eskór”
11. „Gyermekek vonaglásos rohamaira”
12. „A szemben lévő foltra”
13. „A felesleges szőr eltávolításához”
14. „A fejfájásra”
15. „A hátsó fertály kicsiny fehér férgeire”