Az ólomtartalmú gyógyszerektől a húsból készült végbélkúpig: 15 borzalmas gyógymód a 18. századból
2020. február 4. 16:39 Múlt-kor
„Fehér ólmos pakolás”
Az úgynevezett „fehér ólmot” (a cerusszit nevű, a természetben előforduló kristályból kinyerhető ólomkarbonát) évszázadokon át csodaszernek tekintették mind az orvoslásban, mind a kozmetikában.
A nők hátára kenték a vetélés megakadályozására, de nőknél és férfiaknál egyaránt ezt tekintették a hasmenés ellenszerének is. Sokan hitték, hogy a hasra kenve étvágyat gerjeszt, illetve gyógyítja a görvélykórt, azaz a nyirokmirigyek bakteriális fertőzés okozta duzzanatát.
Ezeken túl egyéb gyulladások és horzsolások, valamint fertőzések kezelésére, továbbá bármilyen, a hátsó fertállyal kapcsolatos panasz enyhítésére is alkalmasnak vélték. Elkészítését követően a „fehér ólmot” 20 évig felhasználhatónak tartották.
Tény, hogy a szer érösszehúzó, ezáltal vérzéscsökkentő hatású, így csökkenti a vérerek és a pórusok gyulladását is. Halálosan mérgező volta vagy nem volt ismert, vagy nem volt elsődleges szempont a 18. század elején.
Az ólommérgezés általános tünetei – a rossz egészség, rövid élettartam, magzati rendellenességek és nagyfokú gyermekhalandóság – eleve a korabeli élet velejárói voltak, így korántsem biztos, hogy vissza tudták vezetni az ólommérgezéses eseteket a valódi okra.