Múlt-kor.hu

Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?

Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?

2018. július 12. 11:32 Múlt-kor

Az iszlám diadala

Pont mivel Mohamed egyrészt olyan látnokinak és mai napig kiváltképp forradalminak tűnik, sokakat csalódottá tesz, hogy a próféta más tekintetben kora gyermeke volt és a törzsi kultúrában ragadt. A legszegényebbek helyzetét javította a társadalomban, de arra nem gondolt, hogy a rabszolgaságot megszüntesse.

Mohamed hozzáállása a női nemhez progresszív gondolkodónak tünteti fel, miközben egy patriarchális társadalom képviselője maradt. Gondolkozott az egyenlőtlenségeken, de ahhoz nem volt ereje, hogy ezeket leküzdje. A férfiak „egy lépcsővel” magasabban állnak, mondja a Korán, másrészről „a nők is ugyanazt igényelhetik”. Abban az esetben, ha a nők erkölcstelen dologra adják fejüket, a próféta szerint „ahogy [Allah] megengedi, elválhattok tőlük és meg is üthetitek őket, de nem túl erősen.”

A fátyol eredetileg a nőket védte, nem alacsonyította le őket. „Ez így jobb, s ők megismerhetőek, s nem háboríttatnak”. A törzsi csaták Mohamed korában sok asszonyt özveggyé tettek, néhány rabszolganő még a teste eladására is kényszerült. A próféta viszont elítélte a prostitúciót, azzal az engedménnyel, hogy a férfiak több nőt is feleségül vehetnek, de nem több mint négyet. A Korán ezt a férfiak kötelességévé tette, hogy azoknak is legyen családja, akikről addig nem volt ki gondoskodjon.

Mohamed meglehetősen ambivalens módon állt hozzá a hatalomhoz is. Amikor Medinában konszolidálta hatalmát, az akkoriban szokásos rablóhadjáratok eszközéhez nyúlt. Sőt előfordult, hogy a Tiltott Hónapban támadott meg egy mekkai karavánt és ezzel megzavarta a fegyvernyugvás idejét.

A badr-i csatában 624-ben a számszerűleg kevesebb muszlim a mekkaiakat menekülésre bírta, amit a különös Isteni kegy jeleként értékeltek. Három évvel később Mohamed szülővárosának harcosai Medina kapui elé vonultak, hogy revansot vegyenek. A próféta nagyon is evilági trükkje azonban kudarcra ítélte a kísérletüket, ugyanis széles árkokat ásatott az oázis köré, az ellenséges hadsereg lovai pedig nem tudták azt átugratni.

Mielőtt Mohamed elszánta magát, hogy meghódítsa szülővárosát, egy olyan problémával is foglalkoznia kellett, amiről már azt hitte megoldódott: a medinai zsidók kérdése. Mohamed tiszteletet tanúsított irányukban, és azt feltételezte, hogy ők az iszlámban saját vallásuk továbbfejlesztését látják majd, de a zsidók nem ismerték el Mohamedet prófétának. „Vétkeztek és elvágták a szövetséget, ami Isten és közöttük fennállt.”

Csalódván bennük Mohamed ezentúl nem Jeruzsálem, hanem Mekka felé határozta meg az imádkozás irányát. Ezen kívül teljesen magának igényelte Ábrahám ősatyát, akit ősmuszlimnak kiáltott ki, és aki Mohamed szerint a fekete követ Mekkába vitte.

Végül a próféta szülővárosa gyakorlatilag harc nélkül esett el. Mekka átalakult. Sokan elhagyták, hogy a terjeszkedő muszlimokhoz csatlakozzanak. A törzsek és nemzetségek közössége szétmorzsolódott. A hagyományos értékrend megszűnni látszott. A gazdagok hatalma hanyatlásnak indult, a privilégium nélküliek koldusszegények lettek. Az iszlám ezt a politikai és spirituális vákuumot használta ki terjedéséhez.

Az egykori lázító diadallal tért vissza Mekkába. Először a bálványokat távolította el a Kába szentélyből, és azt az Egy Isten tiszteletére alakította át. Szelíden megkímélte egykori ellenségeit, megbékélést prédikált bosszú helyett. Tanai terjesztésénél a diplomatikus utat részesítette előnyben, amihez a házasságkötés is hozzátartozott. 13 felesége közül néhányat – köztük özvegyeket – azért vett el feleségül a próféta, hogy további törzseket is magához kössön.

Ekkorra már vitathatatlanul ő volt Arábia leghatalmasabb embere. Gyakorlatilag a félsziget minden törzsét egyesítette, Iraktól Szíriáig szövetségeket kötött. Életműve beteljesedett. Mohamed 632. június 8-án hunyt el, özvegyek sora állt sírjánál Medinában. Utódokat nem választott ki, bízott abban, hogy túléli őt a küldetése. Mohamed élete utolsó óráiban illúziók nélkül tekintett a jövőbe. Követői közti széthúzástól félt: „a zsidók 71, a keresztények 72 irányba mentek, ti 73-ba fogtok” - mondta.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra