Az indiánokra akarták fogni a mormonok a Mountain Meadows-i mészárlást

2018. november 22. 18:52 Múlt-kor

1857 nyarán Utah háborús lázban égett. A területet az Egyesült Államok 1846-48 között foglalta el Mexikótól és szinte rögtön ezután a Brigham Young vezette mormon egyház hívei telepedtek meg itt. A hivatalosan Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházaként ismert szervezet és követői egy meglehetősen sajátos részét képezték – és ha már kevésbé radikális formában mint egykor, de képezik ma is – az amerikai társadalomnak.

A mormonok Young vezetésével egy kvázi önálló államot képeztek a mai Utah területén, amit a központi kormányzat érthető módon nem nézett jó szemmel. Az 1850-es évek második felében Buchanan elnök már nyíltan készült rá, hogy szövetségi haderőt küldjön a régióba, hogy ellenőrizze a mormonok tevékenységét. A Washingtonnal szemben egyébként is bizalmatlan mormonok mindezen terveket egy készülő idegen invázióként élték meg és maga Young is ellenállásra biztatta híveit.

Ebben a közhangulatban érte el a mormon területek határát a Baker-Fancher karaván, amelyben nagyjából 140 férfi, nő és gyermek utazott Arkansasból Kalifornia felé. Egyeseket az aranyláz, másokat a megművelhető földek reménye vonzott a nyugati part felé, Utahban pedig semmi más céljuk nem volt, mint hogy feltöltsék készleteiket.

A mormonok paranoiája azonban tragédiához vezetett. Attól tartva, hogy a Kaliforniába tartó telepesek a jövőben majd a szövetségi kormányzat oldalán fognak harcolni ellenük. Ez a félelem egyeseket „pusztán” arra késztetett, hogy ne adjon el élelmet az utazóknak, míg egyes tisztségviselőket sokkal radikálisabb lépésekre sarkallta.

A mormon egyház indiánokhoz küldött képviselője, John D. Lee és Cedar City polgármestere, Isaac C. Haight úgy döntött, hogy kelepcébe csalja a Mountain Meadows-nál táborozó karavánt. Feltüzelték a helyi indián törzseket az utazókkal szemben, akik aztán szeptember 7-én számos indiánnak öltözött mormonnal kiegészülve rátámadtak a karavánra. Az utazók azonban szívós ellenállást fejtettek ki, szekérvárat építve öt napon keresztül távol tartották az életükre törő támadókat.

Szeptember 11-én a mormonok már attól tartottak, hogy hiába az indián öltözet és a magukra festett harci festés, a telepesek már rájöhettek, hogy valójában fehér emberekkel állnak szemben. Félve a túlélők által kirobbantott botránytól, Lee ördögi hadicselhez folyamodott. Fehér zászlóval a kezében megközelítette a telepesek szekereit és azt állította, hogy azért érkezett, hogy közvetítsen a karaván és a támadó indiánok között. A telepesek elhitték a történetet és letették a fegyvert abban a reményben, hogy hamarosan már a közeli Cedar City biztonságát élvezhetik majd – vesztükre.

Miután a telepesek védelmi vonalai felbomlottak, az indiánok és a mormonok elkülönítetették egymástól a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, majd ezután könyörtelenül mindenkit lemészároltak. Mindössze 17 kisgyermek életét kímélték meg, akiket aztán a városlakók otthonaiban helyeztek el. A halottakat sietve eltemették és minden résztvevőt megeskettek, hogy soha nem beszélnek a történtekről.

1858-ban aztán tényleg bevonultak az amerikai katonák Utahba, de a várt fegyveres ellenállásra végül nem került sor. Az egyik osztag hamarosan rá is talált az előző évi mészárlás maradványaira. Lee ekkor igyekezett minden felelősséget az indiánokra hárítani úgy a mormon vezető Young, mint az amerikai kormány előtt. A hadvezetést azonban már nem tudta úgy megvezetni, mint korábban a telepeseket és az ügy már úgy került a Kongresszus elé, hogy a jelentésben a mormonokat nevezték meg felelősként.

Lee végül az 1870-es években került bíróság elé, amely hosszas tárgyalásokat követően halálra ítélte őt. A golyó általi kivégzést 1877. március 23-án hajtották végre éppen a 20 évvel korábbi mészárlás helyszínén.