Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
2019. július 16. 12:21 Múlt-kor
A középkorban a kereskedelem szintén a gazdaság hajtómotorja volt ugyanúgy, mint ma, a XXI. században. Az egyik legnagyobb kereskedelmi szövetség, mely a jelentősebb észak-európai kereskedővárosok közös munkájának eredménye volt, a XIII-XVIII. század között irányította a kontinens északi területeken zajló kereskedelmét Londontól Novgorodig. A városok értelemszerűen egymástól olyan termékeket szereztek be, melyek az adott térségben nem álltak rendelkezésre, így az értékük igen magasnak számított, ezért is volt meglehetősen veszélyes a szállítás a kalózoktól hemzsegő Hanza-útvonalon. A korszak kereskedőinél nem volt szokatlan látvány a bálák és szállított áruk felett lógó fegyverek, sisakok és kések.
Piaci versengés a középkorban
Az orosz vidékekről elsősorban prémeket, állati bőröket szereztek be a nyugat-európaiak, akik a XV. századtól már öltözéküket ezekre a beszállításokra alapozták, sőt annak ellenére, hogy az emberiség javában a pénzgazdaság korát élte, ezek az állati termékek olykor még valutaként is szolgáltak. Az egyik legnépszerűbb ágazatnak a ruházati termékek kereskedelme bizonyult, a lübecki származású Wittenborg-család pedig ezt kihasználva a textiliparra alapozta üzletét, a kereskedelemben Angliától egészen Oroszországig jelen voltak. Flandriából és a Mediterráneumból szereztek be luxuscikkeket, melyeket a Hanza-útvonalon a keleti piacra küldtek, cserébe pedig faanyagot, kukoricát, viaszt, tartósítás céljából előre sózott tőkehalat és heringet közvetítettek nyugatra, ráadásul hozzájutottak az orosz prémekhez és bőrökhöz is.
A piaci rések gyors betöltése szintén nem mai, modern találmány, sőt mondhatni maga a két nagy kereskedelmi útvonal a Hanza és a Levantei alkotta meg, hiszen az üzleti szférában a középkor alatt is létezett konkurencia. A pénzgazdálkodás és az árubeszerzés, illetve feldolgozás nem kizárólag a rivális közötti harcot vonta maga után, hanem hitelezés jelenségét is. Ezeket a modern vonásokat és magát a távolsági kerekedelmet az urbanizáció, a népességnövekedés és az új igények megjelenése kényszerítette ki. 1161-ben a konkurenciaharc erőszakba torkollott, ezért néhány, a Gotland szigeten található, Visby városában élő kereskedő elhatározta, hogy érdekeiket megvédve közös szervezetbe tömörülnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dc9fde7b3a63f20a154fca518c20e6ae.jpg)
Hamarosan egyéb európai városok is csatlakoztak, mint Köln, Krakkó vagy németalföldi, azaz mai holland települések is. Népszerűsége 1259-ben érte el tetőfokát, amikor a kis csoport egy hatalmas nemzetközi szövetségbe, a Hanza-szövetségbe tömörült. A történelem áramlatában alig száz év egyáltalán nem hosszú idő, így felvetődik a kérdés, hogy mi lehetett a Hanza-kereskedelem gyors kiépülésének titka. A válasz tulajdonképpen nem bonyolult, ugyanolyan mechanizmuson alapul, mint manapság. Létrejött egy megbízható tagokból álló hálózat a kiterjedt európai piacon, mely védelemmel és tanáccsal látta el a kereskedőket. A tagok gyakran cseréltek eszmét a lerakatoknál és a kereskedőbázisoknál, gyűlést hívtak össze, hogy egy-egy termék elérhetőségéről tájékozódjanak akár az orosz viaszról vagy a balti térség gabonájáról volt szó, illetve a különböző pénznemeket is ekkor váltották. A védelmet illetően pedig konvojokat szerveztek a kalózokkal szemben.
A biztonság és az információszerzés mellett a népszerűség kulcsa a minőség ellenőrzésében rejlett, ebből fakadóan vált szükségessé a súly- és mértékegységek standardizálása is, azaz egységesítése. A XIV. században már felmerült az igény egy központi vezetésre, egy tanácsra, mely az addigi gyűléseket hivatalosan levezényli, és az ügyeket eldönti. 1373-ig alapvetően a szokásjog érvényesült, ennek gyakorlata működtette a szervezetet, majd ettől az évtől egy lübecki székhelyű bírósági jellegű szerv járt el vitás helyzetekben.