Az érsekújvári lány, aki a Vadnyugat leghírhedtebb figurái között élte le életét
2022. január 7. 16:05 Múlt-kor
A vadnyugati legenda utolsó évei
Mire Doc Holliday meghalt, a Vadnyugat napjai is meg voltak számlálva. A civilizáció hosszú, kérlelhetetlen karja egyre nyugatabbra ért el, megszelídítve a határvidéki városokat. Kate azonban sosem volt rest új életet kezdeni, és ahogy az idők változtak, ő is velük változott. 1888-ban hozzáment egy George Cummings nevű kovácshoz.
A házasság boldogtalan volt és rövid (Kate utólag arra is utalt, hogy férje alkoholista volt), de ez adta a nőnek a nevet, amit aztán a sírkövére is véstek: Mary Katherine Horony Cummings.
Miután házassága véget ért, Kate az arizonai Cochise-be költözött, ahol egy hotelben lett takarító. Később egy bányász, John J. Howard házvezetőnője lett, aki harminc éven át tartotta alkalmazásban, és mikor elhunyt, a nőre hagyta mindenét.
Ez a minden azonban nem volt valami sok, és eddigre már Kate is öreg volt. Jelentkezett a Prescottban létesített gondozóházba, a Pionírok Arizonai Otthonába, kreatívan alakítva az igazságot a felvétele érdekében.
Az otthon ugyanis csak amerikai állampolgárokat vett fel, így Kate azt állította, hogy Iowában született. Házasságai felsorolásánál Doc Holliday-t is megemlítette, mint férjét, bár formálisan valószínűleg sosem házasodtak össze.
Kate-et végül elfogadták, és élete hátralévő részét az otthonban töltötte 1940-ben, öt nappal a kilencvenedik születésnapja előtt bekövetkezett haláláig. Utolsó éveiben ritkán beszélt Tombstone-ról, Dodge Cityről, Doc Holliday-ről vagy bármely vadnyugati kalandjáról. 1935-ben lediktálta önéletrajzát egy helyi történésznek, Dr. Albert W. Borknak, de egyébként hallgatott a múltról.
Manapság Big Nose Kate-et leginkább Doc Holliday csatolt részeként emlegetik, már ha egyáltalán szóba kerül, pedig a határvidék krónikáiba illő életet élt. Tudott inni, lőni, magáról gondoskodni; akárcsak a pionírtörténetek férfiai, a saját szabályai szerint akarta élni az életét. A saját legendájáról viszont nem sok mondanivalója volt. Életére visszatekintve ezt állapította meg: „Egy része vidám volt, egy része szomorú, de ilyen az élet, bármit is csinálsz.”