Az elátkozott hadihajó – kis híján egy amerikai romboló végzett Roosevelt elnökkel
2016. november 25. 10:18
Szerencsés tragédia
A legénység arra készült, hogy szimulált lövéseket adnak le torpedóikkal az Iowára, amely közel 6 kilométerre haladt a W. D. Portertől. A torpedók kezelésével többek között Lawton Dawson és Tony Fazio voltak megbízva. Egyik fő feladatuk az volt, hogy ellenőrizzék, a gyutacsok a helyükön vannak-e éles bevetés közben, és hogy el vannak-e távolítva hadgyakorlat alatt. Ezúttal azonban Dawson egy szerencsétlen véletlen folytán nem távolította el a gyutacsot a kettes számú torpedóból.
A parancsnoki hídon az egyik tiszt elrendelte a próbatüzelés megkezdését. Hamarosan félreérthetetlen hang ütötte meg a tengerészek fülét: a harmadik torpedót valóban kilőtték. H. Seward Lewis hadnagy azonnal megkérdezte Walter korvettkapitánytól, hogy ő adott-e engedélyt a kilövésre. A válasz természetesen egy végtelenül feszült nem volt.
A fedélzeten a következő öt percben zűrzavar lett úrrá. Mindenki összevissza futkározott, miközben kiabálva igyekeztek – olykor egymásnak is ellentmondó – instrukciókkal ellátni az Iowa legénységét a vészhelyzetben. Elsőként egy fényjelzéssel kísérleteztek, de a rossz irányba küldték. Ezután a hajó teljes sebességgel hátramenetbe kapcsolt. A szigorú rádiótilalom ellenére nem maradt más lehetőség, ezen kommunikáció eszköz segítségével kellett figyelmeztetni az Iowát. A rádiós azonnal beleordított a készülékbe, társa az Iowán azonban elővigyázatosabb volt, és kérte, azonosítsa magát a vonal túlsó végén lévő személy. Végül az Iowa megkezdte az irányváltást, hogy kikerülje a vészesen közeledő torpedót.
A hír Roosevelt elnökhöz is elérte, aki kérte, hogy kerekesszékével vigyék közelebb a korláthoz, miközben testőre fegyvert ragadott, készen állva arra, hogy – a haditengerészethez nyilvánvalóan nem sokat konyítva – lelője a torpedót. Az Iowa a kitérő manőver közben a W. D. Porter felé irányította ágyúit, mivel felmerült a gyanú, hogy egy merényletkísérlettel van dolguk. Nem sokkal a figyelmeztetés után egy hatalmas detonáció hallatszott az Iowa mögött: a torpedó a hadihajó magasabb sebessége által keltett hullámot elérve felrobbant.
Walker korvettkapitány kénytelen volt elismerni, hogy a Willie Dee-ről indult el fenyegető útjára a torpedó. Walkert a legénység tagjaival együtt letartóztatták, és Bermudára szállították. Ez volt az első olyan eset az amerikai haditengerészet történetében, hogy egy hajó teljes legénységét letartóztatták. Miután a W. D. Porter kikötött Bermudán, több napig tartó belső vizsgálat vette kezdetét. Dawson végül beismerte, hogy véletlenül ő hagyta a gyutacsot az egyik torpedóban, és az eset után kétségbeesetten igyekezett elfedni a kis híján végzetes hibát. A baleset részleteit ezt követően hosszú ideig hadititokként kezelték. A legénység tagjait ezután jelentéktelen pozíciókba osztották be, Walker korvettkapitányt pedig 14 éve kényszermunkára ítélték, Roosevelt elnök azonban közbeavatkozott, és kérte, ne büntessenek meg senkit, mivel balesetről volt szó.
A romboló ezután Alaszkában teljesített szolgálatot, és mielőtt még a Csendes-óceánra rendelték volna, véletlenül kilőtt egy bombát a helyi amerikai katonai bázis parancsnokságának udvarára. A hajó később Okinawán több japán repülő mellett állítólag három amerikai gépet is leszedett. A hajót megjelenésekor már csak úgy köszöntötték: „Ne lőj, republikánusok vagyunk!”, jelezve, hogy amerikai hajókról van szó.
A W. D. Portert 1945. június 10-én végül egy Aicsi D3A (Val) zuhanóbombázó süllyesztette el. Mivel a repülő javarészt fából és vászonból készült, a radar nem észlete. A kamikaze-bevetésen részt vevő repülő célpontja nem a Willie Dee lett volna, de végül a peches hajó mellett csapódott be a tengerbe. A legénység fellélegzett, ám a repülő éppen a hajó alatt robbant fel, feltépve a hajótestet. Három órával később, utolsóként a kapitány is felszállt a Willie Dee segítségére siető mentőhajóra. Csodával határos módon mindenki túlélte az eseményeket. A szerencsétlen sorsú hajó utolsó útja tulajdonképpen szerencsésen ért véget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
