Szinte minden sportágból érkeztek a sikeres magyar katonaolimpikonok
2024. július 1. 15:05
Mi a közös az olimpiai bronzérmes Kovács Sarolta öttusázóban, az ezüstérmes Siklósi Gergely párbajtőrözőben, Lőrincz Viktor kötöttfogású birkózóban és az olimpiai bajnok Lőrincz Tamás birkózóban azon túl, hogy érmeiket Tokióban szerezték? Mindannyian katonasportolók. A Kultúra.hu cikke.
Az olimpiák története során több mint 150 katonasportoló képviselte hazánkat a legrangosabb nemzetközi megmérettetésen.
És mint a Lőrincz testvérpár példája is mutatja, nem csupán a katona sztereotípiák képviselői, azaz vívók, sportlövők, lovasok, lovaspólósok vagy ezek kombinációiban öttusázók, hanem atléták, birkózók, cselgáncsozók, evezősök, kajakozók, kosárlabdázók, labdarúgók, műkorcsolyázók, ökölvívók, röplabdázók, tornászok, triatlonisták, úszók, vízilabdázók, sőt teniszező, síelő, sífutó, de még bobversenyző is.
A jelen hősei, közel hetven férfi és női sportoló 2017 óta a Sportszázadban teljesítenek szolgálatot. De kik azok, akik a múltban szereztek dicsőséget? Fellapoztuk Győr Béla és Klész László Katonaolimpikonok című könyvét, hogy olvasóinkat néhány különleges életpályával ismertessük meg. (Fontos megjegyezni, hogy a kötetben, így a válogatásunkban is szereplők az akkori kor szellemének megfelelően mindannyian férfiak.)
Az első katona az olimpián
Szarvassy György (1871–1914) a közös hadsereg katonája volt, az első magyar tiszt, aki szerepelt olimpiai játékokon. Hamar elkötelezte magát a vívás mellett, 1895-től két évig a bécsújhelyi császári és királyi katona vívó- és tornatanári tanfolyam hallgatója volt. 1900-ban Párizsban a tőr fegyvernemben lépett pástra, az egyéni selejtezőkben esett ki. Mint hivatásos katonát, a frontra vezényelték. A százados 1914-ben halt hősi halált, pontosan nem tudni hol és mikor.
Az első érmes
Zulawszky Béla (1869–1914) Felvidéken született, Bosznia-Hercegovinába került csapatszolgálatra, Bécsújhelyen tanult, Kőszegen tanított (magyart, vívást és tornát), majd Székesfehérvárra helyezték, ahol a Székesfehérvári Torna Club egyik alapítója lett. A város első olimpikonja és érmese.
Két olimpián vett részt: 1908-ban kard egyéniben ezüstérmes lett (az olimpiai bajnok csapatnak nem lehetett tagja, mert indulását nem engedélyezte a Hadügyminisztérium), szerepelt párbajtőr egyéniben és a bemutató számban, a tőrvívásban; 1912-ben kard és tőr egyéniben nem járt szerencsével. Az őrnagyot az első világháború kitörésekor azonnal Szarajevóba vezényelték, ott halt hősi halált.
Papp Tímea teljes cikke a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
