„Az egykori és majdani király” – a legendás Artúr misztikus halála
2015. október 5. 08:14
A walesi klerikus hőse
Geoffrey of Monmouth, a 12. század első felében élt, feltételezhetően walesi származású oxfordi kanonok 1135 és 1138 között írta Historia Regum Britanniae című munkáját, amely alapvetően meghatározta az Artúrról az elmúlt évszázadokban kialakult képet.
A szerző célja a kelta britek hódító szászok elleni hősies helytállásának dokumentálása volt. A műben 15 évesen trónra kerülő Artúr bátor hadvezér-királyként jelenik meg, aki előbb visszaveri a szászok támadásait, majd hódító hadjáratba kezd. Birodalmát egészen a Pireneusokig terjeszti ki, de kénytelen visszatérni hazájába, miután megtudja, hogy unokaöccse, Mordred elfoglalta trónját, és feleségét, Ginevrát is elhódította tőle. Artúr a Camlann-nál vívott döntő csatában megöli Mordredet, de maga is súlyosan megsebesül. A titokzatos Avalon szigetére szállítják, ahol két lehetősége van: vagy meghal, vagy megvárja, míg meggyógyul, és visszaszerezi királyságát.
A nagy király legendája az oxfordi klerikus műve nyomán nemcsak Nagy-Britanniában, hanem egész Európában az irodalmárok közkedvelt témájává vált. A középkor legjelentősebb költői közül kettő, Chrétien de Troyes és Wolfram von Eschenbach verses regényben emlékezett meg a hős alakjáról, 1230 körül egy ismeretlen francia szerző pedig prózában mesélte el Artúr történetét. Az óriásira duzzadt anyagot Thomas Malory szerkesztette egyetlen kötetbe. A Le Morte d’Arthur című gyűjteményt 1485-ben adták ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
