Az egyetlen pillanat a történelemben, amikor lovasság foglalt el egy flottát

2018. január 30. 13:41

1794-1795 tele rendkívül hideg volt Hollandiában. A holland flotta a Marsdiep-szorosnál horgonyzott, amikor egyes források szerint hirtelen egy hatalmas vihar kerekedett. A hajókat megpróbálták a Texel-sziget (a Fríz-szigetek legnagyobbika) menedékébe vinni, amíg a jeges szél és a hullámok tönkre nem teszik őket. Ám a terv nem sikerült, ráadásul a fagyos időben a hajók egyszerűen beleragadtak a környező, lassan összefagyó jégtáblák közé a Den Helder-i kikötő és a Texel-sziget között. Más források szerint vihar nem volt, a fregattok egyszerűen csak belefagytak a Zuiderzee-öböl vizébe.

Az első koalíciós háború során a fiatal Francia Köztársaság a Holland Köztársasággal is hadban állt, ahol egyébként számos forradalmár szimpatizált a francia forradalom eszméivel és harcolt a saját kormánya ellen. Az 1794 ősze óta Hollandiában harcoló, inváziós francia sereg 1795. január 19-én már Amszterdamot is bevette. Az innen megközelítőleg 80 kilométerre lévő, beszorult hajók híre gyorsan eljutott az északi szomszéd teljes elfoglalásával megbízott Jean-Charles Pichegru francia tábornok fülébe is, és rögtön parancsba adta a francia oldalon 1787 óta harcoló Johan Williem de Winter holland admirálisnak, hogy vezesse oda a 8. könnyűlovas ezredet és a 15. forradalmi gyalogezredet, amely január 22én éjjel érkezett meg a szigethez.

A történet innentől kezdve eléggé vitatott. Egyes kutatók szerint a franciák – akik még a lovaik patáira is textilt kötöttek, hogy ne hallatszódjon a kopogása a jégen – egyszerűen meglepték az alvó hollandokat, és könnyen elfoglalták a 14 jégbe fagyott fregattot. Johannes Cornelis de Jonge holland történész szerint a holland flotta rangidős tisztje és megbízott vezetője, Reintjes kapitány már január 21-én parancsot kapott, hogy ne nyújtson ellenállást, míg a francia források szerint egy gigászi rohammal foglalták az állig felfegyverzett hollandokat.

David Blackmore brit hadtörténész szerint a francia alakulat tagjai egyszerűen tábort vertek éjszakára. A tábortüzeket látva Reintjes kapitány kiadta a parancsot, hogy a hajókat lékeljék meg, épen ne kerülhesseek az ellenség kezére. Ám éjfél körül megérkezett a hír, hogy a forradalmárok átvették a hatalmat a kormány felett, és szüneteltetni akarják a harcokat.

A hollandok egyébként hiába ragadtak be a jég fogságába került hajóikba, valójában egyáltalán nem voltak olyan sebezhetőek, mint azt gondolnánk. A franciák híján voltak a nehéztüzérségnek, valamint létráikkal sem rendelkeztek, amivel megostromolhatták volna a fregattokat. A 14 holland hajó pedig egymás mellé fagyva egy óriási erődöt képzett, tudták egymást fedezni, ráadásul a felszereltségük és a tűzerejük is irigylésre méltó volt (összesen 850 ágyúval bírtak).

Blackmore szerint a franciák először a könnyűlovasságot küldték ki mintegy megfélemlítésképp, ám a hollandoknak eszük ágában sem volt megijedni vagy megadni magukat. Később a francia propaganda úgy adta el a történetet, hogy a bátor lovasok a jégen mennydörgésszerű hang kíséretében történő vágtázása és kihúzott kardjaik látványa annyira megfélemlítette a hollandokat, hogy rögtön átadták hajóikat.

Ma sem teljesen sikerült felgöngyölíteni a történetet. Minden bizonnyal nem lehetett nagy csata, sőt Blackmore szerint valójában mindössze az történhetett, hogy a franciák egyszerűen odalovagoltak Reintjes hajóihoz, és a két fél tárgyalása során megegyeztek abban, hogy megvárják a további parancsot. Öt nappal később a holland legénység már esküt tett a franciáknak, akik engedélyezték, hogy továbbra is holland zászló alatt hajózzon a 14 fregatt. Azt viszont nem lehet elvitatni a franciáktól, hogy valóban a lovasság vette birtokba a felszerelt holland flottát.

A franciák néhány hónappal később 100 millió holland forintot fizettek a már Batáviai Köztársaságra átkeresztelt, franciabarát Hollandiának az elkobzott hajóiért.