Az egész világot magával vitte volna útjaira Xántus János
2023. október 5. 17:04 Múlt-kor
Gyűjtemény Kelet-Ázsiából
Xántust Eötvös József közoktatási miniszter 1868-ban bízta meg a kelet-ázsiai expedíción való részvétellel. Az osztrák és magyar zászlók alatt indított felfedező út Xántusnak addig tartott, amíg nem érezte úgy, hogy korlátozzák tevékenységében.
1869 januárjában a mai Thaiföldön csatlakozott a flottához, de Japánban már az év végén függetlenítette magát az expedíció osztrák vezetésétől, majd a magyar kormány képviseletében a maláj szigetvilág felé folytatta útját.
1870 őszén tért haza, a maga ácsolta ládákban küldte haza gyűjtését: 350 ezer tételt meghaladó természettudományi anyagot és 2690 darabból álló néprajzi tárgygyűjteményt, amelyből 1872-ben megalapította a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát.
Értékes fotókollekciójának fókuszában a kelet-ázsiai kézműves ipar állt, de a képeken keresztül a mindennapok világa is kibontakozott. A színezett vizitkártyákon Japán, Kína, Sziám, Jáva, továbbá Egyiptom, Ceylon, Kelet-India, Borneó, Szumátra és Szingapúr lakói láthatók.
Fogarasi Klára ismertetőjéből kiderül, hogy különböző társadalmi és etnikai csoportok és hétköznapi életképek elevenednek meg a műtermi felvételeken, mint például a sziámi király polgári és hagyományos ünnepi öltözékében, főrangú katonai méltóságok, nemesemberek, tisztviselők, ceyloni utcai zenészek, hindu kígyóbűvölők, jávai harcosok és arab vízárus gyerekek.
A kelet-ázsiai néprajzi gyűjtemény kiállítása a Nemzeti Múzeumban (Kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum kincsei / Bicsérdy János)
A tárgyakból rendezett kiállítás 1871 tavaszán nyílt meg a Nemzeti Múzeum Természeti Tárának egyik termében. Xántus a magyar múzeumok történetében először sajtótájékoztatót tartott a kiállítás megnyitása előtt.
Az Archeológiai Értesítőben a magát meg nem nevező szerző így bírálta Xántus munkáját: „[…] míg kénytelenek vagyunk minden nap a legbecsesb honi leletekről vagy gyűjteményekről lemondani – mivel állítólag nincs pénz, ne költsünk nagyobb összegeket olyanokra, melyek miatt, ha tárlatainkban hiányoznak, senki sem tehet szemrehányást, míg minden magyar fájdalommal nézi a külföld múzeumaiban a magyar tárgyakat, melyeket megvenni elmulasztottunk, mivel erre nem volt pénzünk.”
A múzeumi szféra szereplői és irányítói sem támogatták a felfedező elképzelését, Pulszky Ferenc múzeumigazgató például zsibvásárként tekintett a gyűjteményre. A Xántus által a „tespedés és tengődés érájának” nevezett másfél évtizedes mellőzöttségből az önálló Néprajzi Múzeum létrehozásának ötlete zökkentette ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
